Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
Nagy Imréhez is megpróbálta elküldeni a jugoszláv nagykövetségre, de ez jelenlegi ismereteink szerint nem sikerült. Bibó tervezete lett az alapja szinte minden felhívásnak, kezdeményezésnek a következő hetekben. A Petőfi Párt is készít egy ajánlást, mely november 13-án született meg, s a „Határozati Javaslat a Nemzeti Kormányzó Tanács megalakítása ügyében” címet viselte. A javaslat a szocializmus megőrzéséről beszélt, s azt indítványozta, hogy az állami főhatalmat ideiglenes jelleggel egy Nemzeti Kormányzó Tanácsra ruházzák át, melynek tagjai a forradalmi szervekből kerülnének ki, elnöke pedig Kodály Zoltán lenne. A Nemzeti Kormányzó Tanács feladatát a szovjetekkel való tárgyalások lefolytatásában és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásában jelölték meg. A Bibó által fogalmazott és a Petőfi párti tervezet között lényegében csak a Nemzeti Kormányzó Tanács felállítására vonatkozó gondolat volt eltérés, a párt felsorakozott Bibó javaslatai mögé, s mivel az íróknak volt elsősorban befolyásuk az értelmiségi csoportokra, a tervezetet minden ellenálló csoport elfogadta. Kialakult egy olyan szervezőmag, mely elkezdte az egyeztetéseket e csoportok között egy közös nyilatkozat kiadása érdekében. A Budapestre érkezett és a Parlamentben elhelyezkedő Kádár-kormány ekkor még békülékeny hangot ütött meg. Az első hetekben olyan képet festett magáról, mintha az október 23-ai célokat kívánná megvalósítani, s a szovjet csapatok „behívására” csak az október 30-a után erősödő állítólagos fasiszta és burzsoá restaurációs ellenforradalmi veszély késztette. November folyamán egy sor intézkedéssel igyekezett megszerezni a tömegek bizalmát, elfogadtatni velük a kialakult helyzetet. Amnesztiát ígért a felkelésben cselekvőn részt vettek számára, elismerte a munkástanácsokat, helyben hagyta az ÁVH feloszlatását, s támogatta a törvénytelenségeket elkövetők felelősségre vonását. Eltörölte a gyűlölt beszolgáltatási rendszert, megszüntette a személyzeti osztályokat és az orosz nyelv kötelező oktatását, a gyermektelen- ségi adót. Szinte azonnal fizetésemeléseket jelentett be, és kamatmentes kölcsönöket ígért az otthonukat elveszített családoknak. Elrendelte, hogy a zálogházak térítés nélkül adják vissza a személyi holmikat tulajdonosaiknak. Állami ünnepnek ismerték el március 15-ét, állami címernek a Kossuth-címert, és elfogadták a hadsereg nemzeti egyenruhájának követelését, „...a rend és a nyugalom helyreállítása után tárgyalá40
