Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban
Berecz bensőséges, barátságos próbált lenni. Beszédét nem felolvasta, szabadon szónokolt, anekdotikus elemeket is belefűzött. Saját magát szabolcsi parasztgyereknek állította be, ezzel legalizálva, hogy nemzeti kérdésekben neki is lehet igazsága. Véleményem szerint Berecz felszólalásával egy új párbeszéd lehetőségét ajánlotta. Ezt a párbeszédet azonban a hatalom elismeréséhez kötötte. Megváltozott stílusról beszélt, új szabályok közös kialakításának igényéről. Kereste az összekötő kapcsokat, de előfeltételeket szabott azok a párt általi elfogadásához. Érzékeltette a hatalom gőgjét, elbizakodottságát, azt, hogy valójában nincs alternatíva, csak a megegyezés, mert ellenkező esetben élni tudnak és akarnak a kezükben levő eszközökkel. Berecz nem kapitulált — ez talán nem is volt elvárható —, de nem is vette elő a tiltás és megszüntetés fegyverét. Ajánlatot tett, igaz, csak a nemzetieknek, s erőpozícióból. A továbbiakban felszólalók bizonytalansággal telten várták a fejleményeket. Még a mindig határozott és erőteljes Czine Mihály is csak az irodalom és a politika között keletkezett feszültségekről beszélt. Elismerte, hogy a kultúrpolitikai vezetés részéről több pozitív lépés történt az utóbbi időben (például az Erdély története című kötet megjelentetése), s azt is, hogy nem lett volna szabad közölni a Nagy Gáspár-verset a Tiszaíájba.n. Ugyanakkor azt is felvetette, hogy a megfelelő „fórumok hiánya az egyik legnagyobb baj. A kiszorítás az egyik legnagyobb baj. Ez magyarázza szerintem nagymértékben a Bibó-emlékkönyvet, ez magyarázza nagymértékben a monori találkozót is. [...] A népi irodalom valamikor, nagyon nehéz időben, tíz esztendő alatt elég nagy mértékben kibontakozhatott. Ma tíz esztendő alatt egy lapkérelemre még érdemes válasz sem nagyon érkezett”372 - vetette fel a Hitel ügyét mint egyik olyan bizonyságát a politika tárgyalókészségének, melyben igazolni tudná ajánlata komolyságát. Az írók várták, hogy a nemzetiek vezetői hogyan reagálnak majd Berecz beszédére. Még a délelőtt folyamán került sor Csoóri Sándor felszólalására. Csoóri szerint Berecz nem a párbeszéd lehetőségét villantotta fel, hanem „a csöndes fenyegetés légkörét” hozta a terembe, s „egy szelídebb paraszt-Révai hangját”373 idézte fel. 372 Uo. 91-92. 373 Uo. 101-103. 388
