Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
vétségekre kívánta eljuttatni. Céljáról később - kihallgatásakor - azt mondta: „Én a három nyugati állam és a Szovjetunió közötti indiai közvetítéssel szerettem volna egy olyan nagyhatalmi kompromisszumot elérni, mely Magyarországon az expozéban körvonalazott állami és társadalmi berendezkedést biztosítja.” Bibó helyzetértékelésének és tervezetének nyilvánosságát az indiai követség segítette elő. Részükről már november 10-e táján megjelent egy jelzés, miszerint szívesen vállalnak közvetítő szerepet a magyar kérdésben. Ezt az információt Göncz Árpád juttatta el Bibóhoz, aki ezek után kibővítette és véglegesítette helyzetértékelését és javaslatait. A „Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására” címmel ismertté vált dokumentumot Bibó még a Parlamentben kezdte el fogalmazni, végleges változatát november 8-ára készítette el, de az eredeti példányokra is a november 6-ai dátumot vezette fel. Ez az írás adta meg talán legteljesebben az 1956-os népfelkelés megtörése utáni helyzet látleletét, s egyben a kibontakozás irányának lehetséges lépéseit is felvázolta. Bibó a helyzetértékelésben úgy vélte, hogy a második szovjet megszállás szinte megoldhatatlan helyzetet teremtett Magyarországon. Véleménye szerint a szovjet csapatok jelenléte nem megnyugtatóan, hanem gerjesztően hatott, amíg azok Magyarországon vannak, addig a konszolidáció elképzelhetetlen. Rögzíti, hogy a Kádár-kormány helyzete csak addig lesz stabil, amíg a szovjet csapatok mögötte állnak, ellenkező esetben összeomlik, ezért a csapatok kivonása lehetetlen, miközben arra nézvést a nemzetközi nyomás erősödik. Bibó megállapította, hogy az egypártrendszer fenntartása lehetetlenné vált Magyarországon, s bár erős a félelem mind a Szovjetunióban, mind a magyarországi társadalom egyes rétegeiben, hogy a restaurációs törekvések egy többpártrendszerű választások esetén felerősödhetnek, mégis reményt látott arra, hogy egy megfelelő keretekben kibontakozó megegyezés meg tudná tartani a felkelés vívmányait, s megfelelő garanciákat biztosítana a Szovjetunió számára is. Ezt a megegyezést Bibó tervezetében úgy vélte megvalósítani, hogy mindenki elfogadja a Nagy Imre-kormány legitimitását, azaz a november 3-án megalakult kormányt visszahelyezik funkciójába. Bibó továbbra is fenntartotta annak a lépésnek a fontosságát, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződés katonai szervezetéből, de 37