Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Sötét fellegek gyülekeznek

mögött mindenki csinálja a maga buliját meg az elképzelését, meg a saját népszerűségét keresi, ehhez én nem adom a nevemet.”3S5 Kádár a hozzászólása hivatalos verziója szerint a vezetőségi ülésekről kiszivárogtatott információk miatt háborodott fel. A vezetőségen belüli megosztottság miatt. A Tiszatáj-ügy számára arra volt bizonyíték, hogy egyesek lefejezni, mások pedig kitüntetni akarják a szerkesztőket, s ehhez őt használják fel. Természetesen munkált benne a „Nagy Imre-fóbiája” is, de én azt gondolom, hogy a Pozsgay-féle belső „ellenzéken” és a nemzeti demokratákon akartak Berecz Jánosék ezzel a lépéssel bosszút állni. Az indokláshoz kellett a legenda, s ehhez megfelelőnek mutatkozott Nagy Gáspár verse, mely egy jottányival sem volt keményebb bírálat, mint az ugyanabban a lapszámban, ráadásul az első oldalakon megjelent versek Csoóri Sándor tollából.

A Tiszatáj-ügy ennek megfelelően nem is az egyébként rendkívül szomorú tény, Vörös László főszerkesztő és Annus József főszerkesztő-helyettes leváltása, pártfegyelmije és meghurcolása miatt lényeges, hanem az ezzel kapcsolatos következmények miatt. Azért, ahogyan a nemzetiek reagáltak az őket ért arculcsapásra, ahogyan holdudvart tudtak saját maguk köré állítani a hatalom burkolt provokációjával szemben.

355 Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza. Budapest, 2003, Szabad Tér-Kossuth, II. kötet.

372