Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Stratégiai átalakulás a nemzeti ellenállás kereteiben
Csurka István volt talán az egyedüli, aki az írószövetség Elnökségét tájékoztató ülés után levélben megpendítette, hogy lemond elnökségi tagságáról, mert úgy érezte elfogadhatatlan árulást követett el hallgatásával. Csurka az értelmiségi közömbösség ellen akart fellépni. „Beszélgetési, csevegési téma lett a népesség tragikus fogyása, de felelős és esetleg megmentő gondolatok kifejtésére nincs tér. Ugyanígy társalgási téma lett a határainkon kívül élő magyarság helyzete. Mégpedig annak elismerésével és hangoztatásával, hogy ez a hárommillió ember végóráit éli. Tudomásul vettük, menjünk tovább, térjünk más tárgyra” - írta lemondási szándékát bejelentő levelében. Csurka végül visszavonta lemondását, de az írószövetség Elnökségében továbbra is forrtak az indulatok. Előkerült a Mozgó Világ ügye, Nagy Gáspár lemondatásá- nak kérdése, azaz a nemzetiek által befolyásolt írószövetségi Elnökség komoly válságkérdésekkel nézett szembe. Hajdú Jánosnak az Elet és Irodalomban megjelent írása a megrendelői szándék ellenére nem gyengítette, inkább erkölcsileg alátámasztotta Csoóriék magatartását. Hajdú ugyanis nem a nacionalizmus, hanem a nacionalizmus elleni fellépés ellen emelt szót, s ilyen értelemben védte a nacionalista vonásokat. Csoóri a csehszlovákiai kisebbségpolitikát ítélte el, Hajdú Csoórit ítélte el, azaz elfogadta az elfogadhatatlan kisebbségi jogsértést, amelyet szinte az egész magyar társadalom elítélt. Az Elet és Irodalom cikkéből az is értesült Csoóri előszaváról, aki addig nem is hallott róla, s a megértés, a megbecsülés inkább Csoóri fellépése mellé szegődött, nem pedig Hajdú magyarázkodó és ködös fejtegetései mellé. A Csoóri-szilencium kettős hatást hozott. Csoóri Sándor mint a nemzeti csoport vezetője jelentős mértékben elveszítette a kultúrpolitikai és politikai vezetés berkein belül megszerzett megbecsülését, a vele szemben támasztott bizalmat. Ez természetesen kihatással volt a csoport többi tagjának elfogadottságára és a csoport törekvéseit támogató folyóiratok helyzetére is. Ezzel párhuzamosan viszont még az eddigieknél is szélesebb körben tudatosodott a nemzetiek kisebbségvédelmi harca, sokan ennek az afférnak a kapcsán szereztek tudomást a környező országok magyarságot elnyomó hatalmi politikájáról. Az is fontos elem volt Csoóri előszavával kapcsolatban, hogy a szocialista rendszerrel, annak gyakorlatával szemben eddig még nem szólalt meg ilyen egyértelműen és konkrétan senki a nagyobb nyilvánosság előtt. Tudatlanul ugyan, de az MSZMP PB 337
