Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Stratégiai átalakulás a nemzeti ellenállás kereteiben

nek a hatalomért, ott akár meggyőződésből, akár pártérdekből az egyik küzdőnek föltétlenül vállalnia kell a nemzetiségek gondjait. Mert ha nem vállalja, számíthat rá, hogy a következő népszavazáson a milliós-kétmilliós kisebbség könnyen az ellenpárt oldalára billentheti a kormányzás mérlegét”335 - vetítette előre annak veszélyét, hogy a hazug politika tömeges politikai lázadáshoz vezethet. A szocialista rendszer ugyanilyen súlyos tévedésének ábrázolta Csoóri a magántulajdon megszüntetését, mert „a magántulajdontól megfosztott egyén, elveszítve gazdasági támasztékát, pajzsát, tökéletesen elveszett állampolgárrá változott. Ide-oda lökhető alkalmazottá.” A szocializmus gyakorlata harmadik bűnének „a kisebbséget lelkileg, nyelvileg, morálisan védő egyházak” megroppantását tekintette. Csoóri nem a közösségi állam eszménye ellen lázadt fel, csak az ellen a torz gyakorlat ellen, amely a túlzottan gyors ipar- és városfejlesztéssel, az ezzel együtt járó munkaerő-mozgatás kényszerével a kisebbségeket, a nemzetiségi vidékeken élőket sújtotta legjobban.

Csoóri írása döbbenetét váltott ki a pártvezetésben. Még mindig küszködtek a lengyel helyzet megoldhatatlanságával, váratlanul és védtelenül érték őket a konkrét és bizonyítékokkal alátámasztott vádak. Az 1982-es állásfoglalás után Csoóri megfogalmazásai megerősítették azok álláspontját, akik már egy évvel korábban is drasztikus fellépést sürgettek. Az ügyet nem lehetett eltussolni, nemcsak azért mert a Szabad Európa rádió természetesen teljes részletességében és többször is ismertette Csoóri előszavát, hanem azért sem, mert Amerikában magyarul, ráadásul egy hivatalosan kiengedett magyar könyvkiadó által megjelentetett kötetben láttak napvilágot ezek a gondolatok. Püskit ráadásul az a Pozsgay segítette kitelepülni és a könyvkiadást újrakezdeni Amerikában, aki közismerten jó kapcsolatot ápolt Csoórival. Sokan érezték úgy, hogy most leszámolhatnak mind Csoórival, mind Pozsgayval, s megnyirbálhatják Aczél György befolyását is.

Az MSZMP KB 1983. áprilisi ülésén Kádár a legfőbb veszélynek „a nálunk is érezhetően növekvő nacionalista” hullám megerősödését említette. Elővette a szoká335 Csoóri Sándor: Kapaszkodás a megmaradásért. In Duray Miklós: Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagámmal. New York, 1983, Püski, 7-20.

333