Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Intézményesülő nemzeti ellenállás
lonvm-A és a Népszabadság E. Fehér Pál képviselte kulturális mellékletével nagyon megromlott a nemzetiek viszonya. Illyés akkor már éles harcban állt az említett lapok szerkesztőségével, ezért lelkesítette a javaslat, vállalta annak szellemi fővédnökségét. Az ügy évről évre húzódott, sokszor lehetősége látszott, hogy valamelyik vidéki folyóirat keretein belül létrejöhetne ez a lap, szóba került, hogy az állami szervek által indítani tervezett lapok szerkesztőségeibe kerülhetnek majd be a nemzetiek legjobbjai, de egy irányzat alapján szerveződő szerkesztőségtől rettegett a kulturális irányítás. A lapindítás ügyében 1980 karácsonyán Illyés ugyanolyan szkeptikus volt, mint a Bethlen Alapítvány ügyében, ugyanakkor 1981 végére már kedvezőbbnek látta a lehetőségeket. 1981. november 11-én Csoóri Kiss Ferenc társaságában kereste fel Illyést, hogy az alapítvány és a lap ügyében teendő lépéseket megbeszéljék vele. Az írószövetség közelgő, decemberi közgyűlése miatt láttak lehetőséget arra, hogy előrelépés történjen benne. Illyés is bizakodóbb volt, ez előző hetekben volt alkalma Aczéllal szót váltani. „Arról morfondírozott, kérdezgetett bennünket: mi lenne a lap címe? Milyen lenne a formátuma? Legyen egy naplószerű rovata, ahová ki-ki hétről hétre megírja, ami foglalkoztatja. Szinte szégyelltem, hogy ennyire bízik, s én alig, noha én fogalmaztam a beadványt. Ezzel láthatóan elégedett lehetett”322 - jegyezte fel naplójában Kiss Ferenc. Ügy egyeztek meg, hogy Kiss Ferenc összeállít egy feljegyzést Pozsgay- nak, mely a lap terveinek konkrétumait érinti, s ennek apropóján érdeklődnek a továbbiakról. Illyés javasolta, hogy Karinthy Ferencet is vonják be a szervezkedésbe, ami nem volt Csoóriék ellenére sem, hiszen nem csak nemzetieket képzeltek el a készülő lap szerkesztői, szerzői között. Kiss elkészítette a levelet, s azt november közepén eljutatta Pozsgayhoz. Váratlanul előrelépés történt az ügyben, Pozsgay magához kérette a kezdeményezők egy szűkebb csoportját november 19-ére. A tanácskozásra a 65 kezdeményezőből 22-en kaptak meghívást, s közülük hárman nem tudtak részt venni. A tanácskozáson megjelentek - hivatkozva a szomszédos országokban, különösen Romániában élő magyarság egyre súlyosbodó helyzetére — megerősítették a levélben foglaltakat, az alapítvány célját, és kérték annak mielőbbi enge322 Uo. 162. 317
