Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái
ahhoz szükséges tájékozottságot nem kaphatja meg. „S mikor úgy tetszik már, hírmorzsákból, hírszilánkokból, hírcserepekből következtetni tudunk a teljesebb valóságra: a részletekből az egészre, kiderül, hogy az egész még a részleteknél is homályosabb, mert amit mi valóságos politikai földmozgásnak, földlökésnek hittünk, nem egyéb, mint a hatalomban levő politikusok néma lökdösődése”313 - tárta fel a politikai hatalom berkeiben zajló presztízsharcok hátterét. A demokrácia korlátozottságáról eddig még soha ki nem mondott nyíltsággal fogalmazta meg, hogy „egyedül a politikusokat kell elmarasztalnunk ezért a kiábrándító helyzetért, mert a politikát negyvenöt után nem osztották föl, miként a nagybirtokokat. A század egyik durva paradoxona, hogy az »oly régóta várt és végre beköszöntő demokrácia« mindenből többet juttatott a lakosságnak, mint a demokráciából. Anyagi és szellemi javakból is többet, mint a politika javaiból.” Alapjaiban törte ösz- sze a szocialista demokrácia illúzióját, mikor rámutatott, hogy a nép, az emberek ki vannak zárva a politika befolyásolásából, s már azt is felvetette, ami a legfájóbb lehetett Kádáréknak, hogy a „sokat hangoztatott osztálypolitika, amely hosszú időn át szervezőeszmének tetszett, mára csak hivatkozási alap lett”. Csoóri ostorozta az értelmiséget, mert értéke „nem a munkának — az ügyeskedésnek lett. Az erkölcsi kötés helyét az összeköttetés erkölcstelensége foglalta el.” Csoóri több tilalmat is sértett írásával. Egyrészt demokratikus vákuumról beszélt, mely beszippantotta a dolgozó rétegeket is, másrészt leleplezte a hatalom — s ezen a belül persze az értelmiség - erkölcstelenségét. A Forrás főszerkesztője az esszét elolvastatta a szerkesztőség munkatársaival, s úgy döntöttek, hogy megjelentetik az írást. A lapba bekerült még Görömbei András „Az esszéíró Csoóri Sándor világképe” című elemzése is, s a lapot elküldték a nyomdába. A megyei pártbizottság azonban a kinyomtatott folyóiratot zároltatta, és felszólította Hatvani Dániel főszerkesztőt, hogy a Csoóri-esszét cserélje ki egy másik írással. Az utasításnak megfelelően az inkriminált szöveget minden egyes példányból pengével eltávolították, s helyére Széli Jenő egyik előadásának írott változata került. Csoóri írásával nem provokálni, pusztán vitát kezdeményezni akart az irodalom és a 313 Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra. Budapest, 1987, Magvető. 304
