Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

ta veszélyesnek ezt a fajta egymásra találást, mert Bibó autonóm gondolkodása, nyi­tottsága mind a népi-nemzeti, mind a polgári eszmények felé lehetőséget teremt arra, hogy „örökségét a népies-urbánus ellentét ellenzéki platformján keresztül »hi­dalják át«”. A pártközpont tehát attól tartott, hogy az emlékkönyvben megvalósuló összefogás felborítja az általuk mesterségesen létrehozott ellentétet, a megosztott ellenzék közös platformra kerülhet. A jelentéstevők így tagolták az ellenzéki álláspontokat: „...a társadalmunk gond­jainak megoldásából részt vállaló, de ilyen szándékaiban nem eléggé támogatott, konstruktív attitűdtől (pl. Kodolányi Gyula) az autonóm, hatalomra nem vágyó, független gondolkodói státuson keresztül (pl. Granasztói Pál) az ellenséges, gyűlöl­ködő szembenállásig (pl. Konrád György) többféle fokozatot képviselnek, s van, aki e közben elhatárolja magát a vezetők »hamis realizmusától«, de az ellenzék - Bibó más jelenség leírására szolgáló kifejezésével élve - »duzzogásba, sértődöttségbe vagy különcségbe menekülő, ádáz prófétaságától« is (Bertalan László, Oltványi Ambrus).” A jelentésben a kötet szerzőit is elkülönítik tudatosan ellenzéki álláspontot képvi­selőkre és odasodródott jóhiszeműekre. Összességében a fő veszélyt abban láttatták a jelentés készítői, hogy plurális, többpártrendszerű társadalomkép rajzolódik ki a kötet lapjairól, s bát gazdasági program nem kapcsolódik hozzá, de gyakorlatilag alternatív programként állhat szemben a párt politikájával. A Bibó-emlékkönyv két­ségtelenül a polgári gondolkodás terméke volt. Az erőteljes politikai írások az e kör­höz tartozó szerzők tollából látott napvilágot, a nemzetiek gondolatait háttérbe szo­rították az erőteljes, szándékosan árnyalatlan politikai szlogenek. Az is újdonság volt, hogy az eddigi, elsősorban a magyar kisebbségekkel összefüggő aláírásgyűjtési akciók után, melyek nem igazán tudták sem a társadalom, sem az ellenállói körök támogatá­sát megszerezni, egy belpolitikai kérdésekkel foglalkozó kiadvány esetében olyan értelmiségi köröket is meg tudtak mozdítani, melyek addig passzívan szemlélték a próbálkozásokat. Ennek ellenére a Bizottság elégedetten állapította meg, hogy a kötet elkészülte után máris érzékelhetők elhatárolódások a szerzők körében, azaz elválnak egymástól azok, akik egyöntetűen elutasítják ennek a történelmi korszaknak pozitívumait, s azok, akik elismerik a szocialista fejlődés bizonyos eredményeit, bár bírálják a kiala­295

Next

/
Oldalképek
Tartalom