Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái
ta veszélyesnek ezt a fajta egymásra találást, mert Bibó autonóm gondolkodása, nyitottsága mind a népi-nemzeti, mind a polgári eszmények felé lehetőséget teremt arra, hogy „örökségét a népies-urbánus ellentét ellenzéki platformján keresztül »hidalják át«”. A pártközpont tehát attól tartott, hogy az emlékkönyvben megvalósuló összefogás felborítja az általuk mesterségesen létrehozott ellentétet, a megosztott ellenzék közös platformra kerülhet. A jelentéstevők így tagolták az ellenzéki álláspontokat: „...a társadalmunk gondjainak megoldásából részt vállaló, de ilyen szándékaiban nem eléggé támogatott, konstruktív attitűdtől (pl. Kodolányi Gyula) az autonóm, hatalomra nem vágyó, független gondolkodói státuson keresztül (pl. Granasztói Pál) az ellenséges, gyűlölködő szembenállásig (pl. Konrád György) többféle fokozatot képviselnek, s van, aki e közben elhatárolja magát a vezetők »hamis realizmusától«, de az ellenzék - Bibó más jelenség leírására szolgáló kifejezésével élve - »duzzogásba, sértődöttségbe vagy különcségbe menekülő, ádáz prófétaságától« is (Bertalan László, Oltványi Ambrus).” A jelentésben a kötet szerzőit is elkülönítik tudatosan ellenzéki álláspontot képviselőkre és odasodródott jóhiszeműekre. Összességében a fő veszélyt abban láttatták a jelentés készítői, hogy plurális, többpártrendszerű társadalomkép rajzolódik ki a kötet lapjairól, s bát gazdasági program nem kapcsolódik hozzá, de gyakorlatilag alternatív programként állhat szemben a párt politikájával. A Bibó-emlékkönyv kétségtelenül a polgári gondolkodás terméke volt. Az erőteljes politikai írások az e körhöz tartozó szerzők tollából látott napvilágot, a nemzetiek gondolatait háttérbe szorították az erőteljes, szándékosan árnyalatlan politikai szlogenek. Az is újdonság volt, hogy az eddigi, elsősorban a magyar kisebbségekkel összefüggő aláírásgyűjtési akciók után, melyek nem igazán tudták sem a társadalom, sem az ellenállói körök támogatását megszerezni, egy belpolitikai kérdésekkel foglalkozó kiadvány esetében olyan értelmiségi köröket is meg tudtak mozdítani, melyek addig passzívan szemlélték a próbálkozásokat. Ennek ellenére a Bizottság elégedetten állapította meg, hogy a kötet elkészülte után máris érzékelhetők elhatárolódások a szerzők körében, azaz elválnak egymástól azok, akik egyöntetűen elutasítják ennek a történelmi korszaknak pozitívumait, s azok, akik elismerik a szocialista fejlődés bizonyos eredményeit, bár bírálják a kiala295
