Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye
György, a Magvető igazgatója eléggé dörzsölt ember volt ahhoz, hogy ne zúzdába küldje az itthon kinyomott példányokat. Inkább ládákba, lepecsételt konténerekbe zárta, és kijuttatta nyugatra, ahol a könyvet valutáért értékesítette. Ismerem a nyomdatechnikát annyira, hogy a Szellem és erőszak Münchenből hozott példányát ne reprint nyomdaterméknek tekintsem. 1982 őszén a Fészek Klub különtermében, Aczél György szeme láttára előhúztam a zsebemből a Szellem és erőszak Münchenben vásárolt példányát. Illyés Gyula szemrebbenés nélkül írta be ajánlását: »Szeretettel Illyés Gyula, 1982. X. Tüskés Tibornak földije.«”288 Aczélnak volt még egy taktikai húzása. Miután érzékelte, hogy Illyés megsértődött, feleségének azt tanácsolta, hogy Illyést tartsa távol a Kiss Ferenc, Csoóri-féle társaságtól.289 Jól számított. Illyés még inkább közeledett hozzájuk, már csak sértettségében is. A nemzeti oldalnak tehát ismét kompromisszumot kellett kötnie. Illyés megtehette volna, hogy a nemzetközi sajtó útján közölted írását, bármikor adhatott volna interjút, s az egész eljárást a nyilvánosság elé tárhatta volna. Nem tette. Talán felismerte, hogy amennyiben Aczélt és Kádárt támadja, lehetetlen helyzetbe hozza, azzal árt a reformistáknak, és segíti a kommunista párton belüli ortodox szárnyat. Ezért inkább hallgatott, elfogadta az elhallgattatást. A hajóskapitány bevonta a kifeszített vitorlákat. Ennyi év távlatából, mai ismeretanyagunk birtokában talán már higgadtabban tudjuk szemlélni a történelmi eseményeket. Illyés ekkor is a reformtörekvéseket segítette viselkedésével. Ezek megerősödését a hatalomban. Azaz nem volt ellenzékük, mert nem kimozdítani akarta őket hatalmi pozícióikból, hanem „csak” ellenfele, ellenállója volt a hatalomnak. Mint ellenálló is kompromisszumot kötött, nem a frontális megsemmisítés útját választotta, hanem megegyezésre törekedett. Nem tudjuk - talán mondhatom, hogy szerencsére -, mi történt volna, ha Kádárék megbuknak 1974-ben vagy 1978-ban Illyés és barátai ellenállásán. Ha az ellenállás ereje 288 Tüskés Tibor: Hárman az északi partról. Új Horizont, 2000/3, 129. 289 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1977-1978. Budapest, 1992, Szépirodalmi, 329 (1978. június 5.). 278
