Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye
mégse legyen viszontlátás. Mert az ő szavai nyomán is jelentkezhet a fejfájás...”284 Illyés egyre többször küszködött fejfájással, kezdtek betegsége tünetei egyre elviselhetetlenebbé válni számára. Értelmében tudta, hogy Aczél érte mindent megtett, s nem kételkedett jó szándékában, ugyanakkor zavarta, hogy ismét játékszerévé vált a politikai csatáknak. A következő év májusában a Lakiteleken fiatal írók által szervezett tanácskozáson kifejtette véleményét a nélküle lezajlott vitáról. „Akadémia és írószövetség szintjéről jött a vád. Ilyen szintről készült az enyém helyett is reflexió. Hogy tárgyilagos hely véleménye mentesítsen a fasiszta vád alól. Sőt a nemzeti elfogultság vádja alól, mert - hány és hány költőt fordítottam vitatársam anyanyelvének költői közül, és milyen nagyra becsülöm sok-sok írójukat személyesen is. Fasiszta ugyan semmiképpen, de nézeteimben hivatalos tudósaink szerint bizony impulzív vagyok, s hogy vitájuk velem nekik is van. A nyilván tárgyilagosságul szánt kifejezés nem volt szerencsés húzás. Olyan értelmezést és visszhangot kapott nemzetközien is, hogy íme, akivel honfitársai is vitáznak, az méltán marasztalható el nem honfitársai részéről is. Az ember ilyenkor már leteszi a fegyvert, és tehetetlenül áll, bízva abban, hogy ez a fajta logika valahol egyszer csak meg fog akadni.”285 Sok-sok évet kellett várni rá, hogy Illyés vágya teljesüljön, s azt már sajnos nem érhette meg. Aczél egyébként betartotta ígéretét, s 30 példányt eljuttatott Illyéshez a Szellem és erőszak kinyomtatott példányaiból, „...csomag Aczéltól. Igen, a könyvek. Mind a harminc példány első lapján beleütve: Nem terjeszthető. Műszaki példány. S a mellékelt névjegyen: A megbeszéltek értelmében küldöm, várva a mielőbbi viszontlátást. Vagyis jelentsem, kinek juttatok példányt. De hisz ez olyan, mintha denunciálnám is azokat, akiket az ajándékkal megbecsülnék? Meglenne a lista, hogy hol szedjék össze a köteteket, ha az lenne az utórendelkezés. Akár házkutatással, megfeleltetéssel.”286 Illyés a példányokat ennek ellenére szétosztogatta. így jutott el egy példány Mün284 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1977-1978. Budapest, 1992, Szépirodalmi, 336 (1978. június 14.). 285 Illyés Gyula: Lehet még nemzedék? Forrás, 1979/9, 117-121. 286 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1977-1978. Budapest, 1992, Szépirodalmi, 333 (1978. június 12.). 276
