Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye

Amint látható a nemzeti erők vezetői vagy a kultúrpolitikai intézményrendszer munkatársaiként vagy oktatóként, alkotóként folyamatosan jelen voltak a kulturális közéletben. Ez egyrészt hasznos volt, mert tájékozottak lehettek a kulturális intézkedésekről, másrészt azonban be is határolta mozgásterüket. Igaz, a nemzeti ellenállás nem jelentett illegális tevékenységet, mindegyikük saját szakterületén hallatta hangját. Fontos felfigyelni arra is, hogy sokan közülük egyetemi oktatóként tanítottak, azaz a fiatal értelmiségieknek is tudták tolmácsolni gondolataikat, nézeteiket. Ez a legalitás, a kimondott szó vállalása hitelesítette mondandójukat, munkájukat. Ismerték nézeteiket a politikai, kultúrpolitikai vezetők is, de szakértelmük és nyílt kiállásuk megvédte őket. Kimondott szavaikat érvekkel és adatokkal tudták alátámasztani, igazolni. Legendává érett Fekete Gyula író szerepe, aki a népesedéspolitikai kérdésekben olyan szakértelemre tett szert, hogy egyetemi tanárok a szakterület legjelentősebb kutatói sem mertek vele vitába szállni, mind adatgazdagságban, mind anyagismeretben felülmúlta szinte mindegyikőjüket.

Az írótársadalomban is megerősödött a nemzetiek köre. Csoóri és Nagy László mellett Csurka István, Fekete Gyula, Száraz György, s mindenképpen meg kell említeni a vidéki folyóiratok főszerkesztőit, szerkesztőit, Ilia Mihály mellett, Pete Györgyöt, Hatvani Dánielt, Veress Miklóst.

A Rózsadomb étterem egyre inkább alkotói, szakmai műhellyé vált, amely nemcsak az irodalomban, hanem a közélet fórumain is folyamatosan hallatta hangját. Nagy vágyuk, a folyóirat azonban nem jött létre, összeütközéseik a hivatalos lapokkal folyamatos volt.

Illyés továbbra is a nemzetiek vezetője maradt, de nemcsak az ehhez a csoporthoz tartozók érdekében járt el. 1974 októberében Londonból keresték a Nemzetközi PEN Clubtól, mert azt az információt kapták, hogy három magyar írót letartóztattak, s biztos tájékoztatást szerettek volna Illyéstől kapni a hírről. Illyés azonnal telefonált Aczélnak, s estére mindhárom írót hazaengedték. Illyés 1969-től a Nemzetközi PEN alelnöke is volt. Hasonló provokatív esetekben is eljárt Illyés minden előítélet nélkül. Ügy értelmezte, hogy a politikai vezetéssel fennálló kapcsolata a teljes magyar értelmiségre vonatkozik, sőt a határon túl élő magyarok érdekében is rendszeresen eljárt nemcsak ismert személyek, hanem hétköznapi problémák esetében is.

263