Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Irodalmi ütközet, politikai erőpróba
Visszautasította Király álszent felajánlkozását a közvetítő szerepre, a magyar irodalmat veszélyeztetőket nem a nyugati hatásokban, hanem a „hazai turistákban” láttatta. Kiss szerint nem „valuta-erkölcstől” kell óvni az irodalmat, nem a „nyugati turistáktól”, ahogy azt Király István fejtegette, hanem a „hazai turistáktól”, azoktól a vezércikkíróktól, a párt által támogatott véleményszócsövektől, akik nem érzik át a határon belül és kívül élő magyarság problémáit. Visszautasította az összefogás lehetőségét mindaddig, amíg a „szocialista eszmék jegyében” „Pándi és a többiek” (azaz E. Fehér Pál, Rényi Péter) határozzák meg, mi az értékes, s mi nem, mi az elfogadható, s mi az elutasítandó az irodalomban. Felszínes, lélektelen közírásról beszélt, arról, hogy a népi irodalom mélyebb, felelősebb, zaklatottabb nemzetképet kínál, melyet elutasít és elhallgattat a hivatalos kultúrpolitika. Kiss mondandója az egysíkú irodalmi kritika és értékrend ellen irányult, de volt bátorsága a szokásos mellébeszélés helyett felelősöket, konkrét személyeket is megnevezni. Sokaknál ez verte ki a biztosítékot, s terelték a továbbiakban a nemzetiek fellépését ismét az antiszemitizmus és a nacionalizmus medrébe. Érdemes felidézni hozzászólása lényegét egy későbbiekben írt leveléből, melyet Nagy Miklósnak, az MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály vezetőjének címzett: „...amikor a »hazai turistákéról beszéltem, csupán a felületes, lélektelen, de mindenben csalhatatlan közírókra gondoltam. Az egység akadályairól szólva sem akartam kétségbe vonni senki illetékességét, csak némely áramlatok egészségtelen túlsúlyát, diktáló szerepét rosszalltam, a tömeghatású fórumokon frissebb erőknek, gondolatoknak, onnan kiszorult nagy áramlatoknak kívántam több teret.”261 Kiss az Elet és Irodalom, a Kritika, a Népszabadság irodalomkritikai szemlélete ellen szólalt fel, a nemzeti irodalom korlátozott megjelenési lehetőségét tette szóvá, a „hazai turisták” kifejezéssel a nemzettudattól független szemléletű írások túltengését sérelmezte. Véleménye szerint a problémákat őszintén feltárni kívánók nem kapnak nyilvánosságot, működik a cenzúra és az ideológiai kirekesztés. Nem a fenti lapok illetékességét, hanem monopolhelyzetük jogosságát kérdőjelezte meg. 261 Kiss Ferenc levele Nagy Miklósnak, 1972. november 22. MÓL 288. f. 36/1972/16. ö. e. 240