Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Irodalmi ütközet, politikai erőpróba
„A párt szövetségi politikájával összefüggésben [...] még tisztábban és világosabban, még félreérthetetlenebbül le kell szögeznünk, hogy a különböző ideológiát képviselő rétegekkel, emberekkel, csoportokkal politikailag szövetségesek lehetünk, de az ideológiában szintézist nem csinálunk - mondta Kádár János az MSZMP KB 1972. november 14-15-én tartott ülésének bevezető előadásában. - Ragaszkodunk a marxizmus-leninizmushoz, annak a kritikai tevékenységét érvényesítjük, sőt fokozzuk még szövetségeseinkkel kapcsolatban is, miközben a politikai szövetséget szorgalmazzuk és erősítjük. Az eszmei zavart le kell leplezni, és a marxizmust kell képviselni, mert a politikai szövetségnek is az a rendeltetése, hogy szövetségeseink közelebb kerüljenek hozzánk ideológiai területen is. Es itt csak egyfajta közeledés képzelhető el, az, hogy a marxizmus-leninizmus eszmerendszerét szövetségeseink fogadják el, vagy sajátítsák el olyan mértékben, ahogyan az lehetséges.”2S9 Az úgynevezett megegyezés útja tehát egyirányú út, nincs kompromisszum, vagy elfogadja valaki a marxizmus-leninizmus Kádár-féle gyakorlatát, vagy elbukik. Kevés szó esett az elmúlt évtizedekben erről a központi bizottsági ülésről, pedig meghatározó szerepe lett a későbbi rendszerváltoztatás egész menetére. Ha leegyszerűsítve kellene megfogalmaznunk, akkor Kádár itt hirdette meg az „aki nincs velünk, az ellenünk van” jelszavát, s kétséget sem hagyott a felől, miként képzeli el ennek érvényesülését, hiszen „soha nem tagadtuk, hogy nem idegenkedtünk az adminisztratív módszertől, betiltástól, hasonlótól sem, ha szükséges”. A kemény mondatok semmi jót nem jósoltak a következő évekre. Nem tudom, hogy a Hurál tagjai készültek-e a debreceni fellépésre, az bizonyos, hogy egységes taktikát nem dolgoztak ki, hiszen Ilia Mihály is készült felszólalásra, ám Kiss Ferenc elhangzott szavai után nem mondta azt el. Kiss Ferenc hozzászólása mégis valamiféle állásfoglalás volt, melyet nyugodtan lehet a nemzeti oldal véleményének tekinteni. Ha az elhangzott szövegbe erős kifejezések, érzelmileg túlfűtött mondatok is bekerültek, annak oka egyrészt a központi irodalmi folyóiratok és a Népszabadság, már évek óta a nemzetiek ellen folytatott kampányából felhalmozódott düh, illetve 259 Kádár János előadói beszéde. MSZMP KB, az 1972. november 14-15-ei ülés jegyzőkönyve, 31. MÓL 288. f. 4/119-120. ö. e. 238
