Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
kérdésben egyetértő magatartást tanúsított a nemzetiek gondolataival szemben), de jellemzéséből kiderül, hogy eredendően megvetette a csoport tagjait. Az államvédelem megerősítve látta több mint egy évtizede hangoztatott álláspontját. Rigó László véleménye szerint a nemzetiek jellemzője a „társadalmi és szociális kérdések” iránti fogékonyságuk (kiemelve Fekete Gyula népesedésügyi szélmalomharcát és Mocsár Gábor lakásügyről szóló szatíráit), a „dolgozó osztályok, főként a parasztság élete iránti” érdeklődésük s „a »magyar jellemvonások«, az »igazi magyar karakter« emlegetése, a »nagy magyarságféltésük«”. Ez utóbbiból Rigó természetesen a nacionalista és soviniszta vonásokat emelte ki mint alapvetően veszélyes felfogást. Az ügynök javaslatokat is megfogalmazott: „Ez az írócsoport nagy és növekvő befolyással rendelkezik: rendszeresen publikálnak, fórumot kapnak, egyetemen tanítanak, szoros kapcsolatot tartanak a szomszédos országok magyar íróival. Meggyőződésem szerint túlzottan elnéző velük szemben a kultúrpolitika, pedig egyes megnyilvánulásaik éppoly veszélyesek, mint a kozmopolita íróinké.” Az Belügyminisztérium tétovázás nélkül továbbította a vészjelzést, a nemzetiek képezik a legnagyobb veszélyt, ellenük mind belügyi, mind politikai vonalon fel kell lépni. A belügy végre megtalálta az igazi ellenséget. Ráadásul a politikai vonalon is megalakult az a szervezet, mely összhangban a belügyi lépésekkel, irodalompolitikai, politikai vonalon is intézkedni képes. A Politikai Bizottság 1971. február 9-ei ülésén ugyanis felállította az MSZMP Kultúrpolitikai Munkaközösségét, melynek elnöke Aczél György, titkára Tóth Dezső az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, tagjai pedig Darvas József az írószövetségtől, Erdei Ferenc a Magyar Tudományos Akadémiától, Kiss Kálmán a Magyar Rádió és Televízió részéről, Király István az ELTE Bölcsész Karáról, Köpeczi Béla a Magyar Tudományos Akadémiáról, Kulcsár Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Csoportjától, Lakos Sándor a KB Társadalomtudományi Intézetétől, Mátrai László az Egyetemi Könyvtárból, Meruk Vilmos a Művelődésügyi Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztályáról, Nagy Miklós a KB Tudományos Közoktatási és Kulturális osztályáról, Ortutay Gyula a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjából, Pach Zsigmond Pál a Magyar Tudományos Akadémiáról Történettudományi Intézetétől, Pándi Pál a Népszabadság 227
