Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
A Tiszatáj lehetősége azért is fontos eredmény, mert a csoport elsődleges célja az önálló fórum, a megjelenési lehetőség fenntartása volt. A mindenütt jelen levő állambiztonsági szolgálat egyik ügynöke, Kováts Zoltán, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára egy későbbi jelentésében így foglalta össze törekvéseiket: „Baráti összejövetelükön elsősorban az »Élet és Irodalom« vezetését bírálják. Az a véleményük, hogy a lap szűk körű klikk irányítása alatt van, s eleve lehetetlenné teszik a nekik nem tetsző személyeknek a publikálást. Erkölcstelen szerkesztői gyakorlat, mert bár ők gyakran élesen bírálnak személyeket, a megbíráltaknak nem teszik lehetővé, hogy ugyanabban a lapban megvédjék álláspontjukat, visszautasítsanak alaptalan támadásokat. Célkitűzésük, hogy valamilyen formában betörnek a lap szerkesztői gárdájába, s megpróbálják saját elképzeléseiknek megfelelően befolyásolni hangvételét. Ezzel egy időben foglalkoztatja őket egy új lap indításának terve is, amelynek keresztülvitele véleményük szerint rendkívül bonyolult feladat lenne.”249 Az új lap indításának terve majd két évtizedig váratott még magára, ám a vidéken szerkesztett folyóiratok bőségesen kínáltak felületet. Tizenkét irodalmi vagy társadalompolitikai folyóirat jelent meg vidéken: az Alföld, a Jelenkor, a Forrás, a Napjaink, az Életünk, az Új Forrás, a Műhely (1978-tól Győrben), a Somogy, a Dunatáj (1978- tól Szekszárdon), az Új Auróra, a Jászkunság, a Palócfóld és a Tiszatáj. Kialakult bizonyos megegyezés e lapok között abban is, hogy milyen tartalomra helyezik a fő hangsúlyt. A Jelenkor például döntően irodalom centrikus volt, a Forrás többségében szociografikus írásokat közölt, az Alföld a közművelődés területéről gyűjtött írásokat, a Napjaink a településfejlesztés, várospolitika kérdéseivel foglalkozott, a Tiszatáj pedig a szomszéd népek kultúrájára profilírozódott. Az előbbiekben említett Für Lajos-írások megjelenése a Tiszatájban „az első határozott politikai tett, amely azt is jelenti, hogy a Népi Hurrah [sic] életjelet adott magáról”250 - jelentette Szekeres László irodalomtörténész, az államvédelmi hatóságoknál „Sziklai Barna” névvel tartották nyilván, aki az Irodalomtörténeti Intézetben 249 „Debreceni” fedőnevű titkos megbízott jelentése, 1974. szeptember 30. ÁBTL, M- 38684. 250 „Sziklai Barna” jelentése, ÁBTL, M-41884. 225
