Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Ellenségképre szükség van

volt érzékelhető, hogy a párt érzékenysége és félelme elsősorban a revizionizmust hirdető filozófusok felé irányult. 1966-ban a nacionalizmus kevesebb figyelmet ka­pott a párthatározatban, ugyanakkor folyamatosan napirenden volt az irodalmi élet­ben az ezzel kapcsolatos hadakozás. Erre utalt a Politikai Bizottság vitájában megszólaló Szirmai István véleménye, mely viszont igen érzékenyen érintette a nemzeti demokratákat. „Szeretnék néhány szót szólni, az úgynevezett nyilvántartott írókról. Van nekünk néhány nagyon tehet­séges 30-35 év között írónk. Ezek vannak általában nyilvántartva mint olyanok, akik szemben állnak a mi politikánkkal. [...] Nincs egyetértés a Gyurkó Lászlóval, aki még mindig szerepel ezen a listán, Csőri [sic] Sándorról, és az úgynevezett »balos« elemeket sem lehet egységesen ellenségesnek minősíteni. Azok között is van egy sor tehetséges ember. Mi a helyzet? A mi íróink nagy része, rangos íróink nagy része kiöregedett. Szabó Pál, Veres Péter, Illyés Gyula is 70 évnél tart már, Németh Lász­ló, Tamási Áron haldoklik, az eddig úgynevezett derékhad is hogy néz ki: szívinfark­tusban szenved Dobozi, Darvas. Melyik a következő generáció? Ez a következő ge­neráció feltétlenül tehetséges, Csóri, Gyurkó, Tatai, Váczi Mihály, Simon István. Felvetődik a kérdés, hogy szocialisták-e ezek? Teljes meggyőződéssel állítom, hogy ezek az emberek sokkal, sokkal inkább szocialisták, mint Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter vagy a többi. Azt szeretném, ha azon gondolkoznának a belügy- ben dolgozó elvtársak, hogy ezek a fiatal emberek a mi életünket kritikusabban né­zik, vajon jogos ez a kritikus vizsgálata az életünknek? Egyénileg az a véleményem, hogy teljes joggal nézik kritikusan életünket, mert egyszer, kétszer már bebizonyoso­dott, hogy nem vagyunk csalhatatlanok. Közéleti érdeklődésük van, hozzászólnak a közélet napi problémáihoz, s ha az az állásfoglalás nem száz százalékosan egyezik a párthatározat szövegével, az még nem baj. Nagyon helytelenítem, hogy ellenségként kezelik őket. A legutóbb beszéltem Csórival, Gyurkóval, a következőket mondta: teremtsünk lehetőséget, hogy elmenjen Vietnamba két hónapra, két hónapig szeret­ne ott élni és írni. Csóri kérte, segítsünk neki abban, hogy kimehessen a Szovjetuni­óba 6 hétre vagy 2 hónapra. Egy könyvet akar írni. Az elmúlt 10 évben ő írta a leg­szebb cikket Leninről, írt más közéleti kérdésről is. Ha közben szóba áll a Heller 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom