Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
cializmust is pl. amíg megfizetik a szolgálatát. Ha az angol királynőt kellene szolgálnia, az se esne nehezére. Van ilyen típus nálunk? Hazudnánk, ha tagadnánk. Illyés verse ezt a típust bírálja. A versnek semmi köze az antiszemitizmushoz. Különben is, ha elfogadjuk az ilyenfajta érveket, magunk szítunk rossz indulatokat s szabad teret engedünk a gyanúsítgatásoknak. A »Számadó« című vers »jégverés csöpülte nyája”, ez is világos a versből, nem a magyar nép, hanem csak Illyés megöregedett írói nemzedéke. A történelem, az idők-megtépázta korosztály s az öregedő, vakoskodó szeműek közt akar a költő a legmesszebblátó magyar lenni. Ezt az óhaját ne fogjuk fel váteszkedésnek. Bár sokan szeretnének »messze látók« lenni, ahelyett, hogy csak zsörtölődnek vagy csak bírálnak.”229 Köpeczi előterjesztése azt a fajta indulatot tükrözte, melyet az írószövetség első közgyűlésén, majd 1961-ben Kállai Gyula minősíthetetlenül durva levele is mutatott, s mellyel a párt vezetésében sokan egyet értettek. Aczél ezzel szemben nem az ellentétekre, hanem a még elfogadható együttműködési formákra próbálta a hangsúlyt helyezni, ezért is kérte meg Simont a feljegyzés elkészítésére. Az Agitációs és Propaganda Bizottság ülésén összecsapott a két nézet, s mint mindig öszvérmegoldás született. A Bizottság határozata megállapította: „A Kortárs 9. számában megjelent két Illyés Gyula-verset nem lehet önmagában megítélni, Illyés egész pályaképét át kell tekinteni, hogy megfelelő következtetéseket vonhassunk le.” Azaz Illyést nem lehet csak egy egyszerű mozdulattal határozatban elítélni, megszólalásait úgy kezelni, mint egy kritikai megszólalást. Ugyanakkor megfogalmazódott annak az igénye is, hogy Illyést szakmai és nem politikai oldalról kell felelősségre vonni: „Az Irodalomtörténeti Intézet kapjon megbízást, hogy készítsen elemző tanulmányt, amely áttekinti Illyés felszabadulás utáni munkásságát és felfedi annak politikai és ideológiai ellentmondásait. A tanulmányt, amennyiben megfelelő színvonalú lesz, közölni kell a Kritika c. folyóiratban. A Kulturális Elméleti Munka- közösség a pártosságról szóló állásfoglalásában szóljon konkrétan a »népi« írók ideológiájának maradványairól és ezzel kapcsolatban külön is Illyés Gyula legutóbbi tevé229 Simon István feljegyzése Aczél Györgynek, 1965. szeptember 17. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság 1965. szeptember 22-ei ülésének jegyzőkönyve. MÓL. 22.288 41/47. 200
