Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
emlékszámot szerkesztette. Hosszabb külföldi tartózkodása lehetővé tette, hogy több francia íróval, barátaival is találkozhasson. A L'Express-ben megjelent interjúban is felvetette a szerkesztő, hogy Illyést Nobel-díjra fogják jelölni. A legtekintélyesebb és legnagyobb pénzjutalommal járó irodalmi díj elnyerése azonban nem elsősorban vagy nem csak azon múlik, hogy valaki nagyszerű regényeket vagy csodálatos költeményeket tud írni. Fontos szempontja volt a díj odaítélésének a nemzetiség, a személyes összeköttetés és nem egyszer az adott korszak világpolitikai helyzete is. A Svédországban élő Csatlós János irodalmi tevékenysége révén felvetődött, hogy díjazni kellene Illyés Gyulát, Weöres Sándort - esetleg megosztott jutalommal egyszerre mind a kettőt. 1964-ben francia és svéd kezdeményezésre Illyés neve valóban felmerült a Nobel-díjra jelölendő írók között. Ahhoz, hogy valaki komoly jelölt lehessen, természetesen nemcsak saját nyelvén, hanem a világnyelveken is jelen kellett lennie az irodalmi életben. Illyésnél ez nem lehetett akadály, hiszen Franciaországban már több mint egy évtizede jelentek meg fordításban művei. Különösen a Puszták népe volt közismert és elismert, ezért az 1964-re a Corvina által betervezett angol nyelvű kiadás sokat lendített volna Illyés jelölti pozícióján. Egyébként is a Nemzetközi PEN Club magyar tagszervezetének kellett volna hivatalosan jelölni Illyést, ám őket megelőzték nemzetközileg elismert írók jelölési kezdeményezései. Szabó Zoltán egy levélben 1964 nyarán ezeket írta Illyésnek: „Ezek nagyon szeretnék előmozdítani, hogy Nobel-díjra szóba kerülj. Hogy ebben mi a realitás, nehéz megítélni. Az azonban bizonyos, hogy ma több, magyar író számára, mint 10 évvel ezelőtt. S az is, hogy bármi legyen a Te másokat előbbre toló véleményed - minden barátunk közül a Te ügyed potenciálisan a legesélyesebb. Megkérlek, ne bosszankodj ezen, Gyula, tudom, hogy Te »magamért semmit, barátomért mindent« ember vagy. De hát ez barátaidnak szívügye, [...] közügy. Ha csak annyi történik, hogy szóba kerülsz, ezzel a magyar irodalom emelkedik (otthon is), szavad súlya is például az erdélyiek ügyében, ha szóemelésre jó pillanat adódik.”213 Szabó Zoltán a Stockholmi Egyetem Magyar Intézete meghívásának elfogadására próbálta rábeszélni Illyést, aki 213 Szabó Zoltán levele Illyés Gyulának, 1964. június 6. Közli Noszkai Gábor: Szellemi életre kelni... Szabó Zoltán Illyés Gyulához írott leveléről. Holmi, 2012/6, 721-733. 189
