Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
ság elnyomatását, kulturális és emberi kiszolgáltatottságát. Magyarországon erre nem adatott meg a lehetőség, mivel a Kádár-korszak egyik legnagyobb hazugságaként tiltotta a szomszédos szocialista országokban élő magyarság sorsának szóvá tételét azzal az álságos indokkal, hogy a fellépés hatására az adott ország többségi politikája még inkább megkeseríti az ott élő magyarok életét. Illyés Párizsban fel tudta hívni a világ figyelmét az erdélyi magyarok saját létükért folytatott küzdelmére. A magyarországi politika azonban ezt nem tűrhette. Illyés túllépett egy határvonalat, ha nem is hazai, belpolitikai kérdésben nyilvánított ellenvéleményt, de végeredményben bírálta a Kádár-korszak külpolitikáját, hiszen az általa elmondottakat leginkább a magyar kormánynak kellett volna a világ közvéleménye elé tárnia. Szinte a megjelenés után azonnal megindult a vizsgálat Illyés ellen. Az MSZMP Titkársága 1964. január 27-ei ülésén megbízta az Agitációs és Propaganda Bizottságot, hogy dolgozza ki a párt álláspontját Illyés párizsi nyilatkozata ügyében, s tegyen jelentést a Politikai Bizottságnak Az Agitációs és Propaganda Bizottság két nappal később már össze is ült, s az alábbi határozatot hozta, melyet a Politikai Bizottság február 3-ai ülésén a testület jóváhagyott. Mivel csak két nap választotta el a munkabizottság és a Politikai Bizottság ülését egymástól, ezért feltételezhető, hogy a kulturális ügyekkel foglalkozó apparátus már felkészülten várta a felkérést, rendelkeztek Illyés ellen megfelelő adatokkal s megszabályozása tervével is, melyet csak aktualizálni kellett. Az Agitációs és Propaganda Bizottság megállapította, hogy „kultúrpolitikánk Illyés Gyula irodalmi munkásságával kapcsolatosan nem volt következetes és határozott. Szemet hunyt a felett, hogy irodalmi lapjaink és a könyvkiadás a szükséges politikai szűrést negligálva Illyés valamennyi írását közlésre elfogadta, s nem lépett fel határozottan a kialakuló elvtelen »Illyés-kultusz« ellen.”211 Illyés hirtelen népszerűsége, illetve 1963-ban megjelent drámáinak fogadtatása már szerepelt a Bizottság napirendjén szeptemberben, s arról is tudunk, hogy a Kiadói Főigazgatóság is rosszallóan szemlélte az 1964-re betervezett Illyés-művek nagy számát. A Főigazgatóság irataiból azonban az is kide211 MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága 1964. január 29-ei ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS. 288. f. 41/18. ö. e. 187
