Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
nénk”.197 Ebben az esztendőben volt Illyés 60 éves, s bár az előzőekben már említettem, hogy a politika visszafogottságot ajánlott a születésnap megünneplése kapcsán, azt nem tudták megakadályozni, hogy a müncheni Új Látóhatár teljes számát Illyés köszöntésének szentelje,198 s a hazai lapok sem tudták kikerülni a költőről szóló megemlékezést. Az írók és a politika egymásrautaltságának felismerése tehát váratott még magára. Nem véletlen, hogy az 1962-es írószövetségi kongresszuson a nemzeti demokraták közül egyedül megszólaló Tamási Áron a felelősség kérdésével foglalkozva pontosan a közös felelősséget hangsúlyozta: „...elsőnek a felelősség dolgát említem meg. Az írói felelősséget: először önmagában véve, mely azt jelenti, hogy itt nemcsak élned és halnod kell, hanem még írnod is, lehetőleg igazat. Másodszor megemlítem a politikai gyakorlattal párhuzamban, ami azt akarja mondani, hogy nemcsak a politikus felelős a maga vezető helyén, hanem az író is a maga szellemi őrhelyén. A politikus a népnek, az író pedig a nemzetnek. A második megjegyzésem az irodalmi élet gondozóihoz szól, tisztelettel szorgalmazván őket, hogy a legnagyobb figyelmet a művekre fordítsák, mert sok minden múlik és változik, de a művek maradnak. S ez a megjegyzésem szól a kritikusokhoz is, azzal a kívánsággal, hogy vajha kritikusi működésük közben a művek ne zavarnák őket. S végül szeretném magamat is figyelmeztetni valamire. Nem arra, hogy az irodalmi életben az egység létrejöjjön, mert én eddig is egységben voltam; s talán nem is arra, hogy az író közéleti és társadalmi szerepét hiányoljam, mert ha az efféle megbecsülést hiányolnám, valami bölcs és rejtelmes érdekből akkor sem nyerhetném el. Marad az a megjegyzésem, mely aprónak és nagynak egyaránt szól: s amely arról tesz vallomást, hogy csak művelt, jellemes és emberséges emberből lehet jó szocialista. Az ilyen emberek nevelésében pedig az a legjobb iskola, melynek a homlokára ez van írva: Irodalom.”199 197 Uo. 146. 198 Új Látóhatár, 5/5 (1962). [URL: http://ujlatohatar.com/?page_id=324] 199 Tamási Áron: Az irodalom ügyében. In Tamási Áron: Szellemi őrség. Budapest, 2001, Palatinus, 523-524. 178
