Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

felé irányuló belügyi érdeklődés ügynöki hálózatának vázlatos felsorolásával csak annyit szerettem volna igazolni, hogy Püskiék és általában a nemzeti erők iránt ki­emelt figyelmet tanúsított az államvédelmi szolgálat, s valóban minden lépésükről tájékozódtak. Ellenségnek, ellenállóknak tekintették őket, titkos és nyílt eszközökkel megfélemlítésükre, megtörésükre, elítélésükre törekedtek. Egy 1958. december 11-én született belügyi összefoglaló jelentésben ez állt Püs- kiről: „A népiesekkel való barátságát a mai napig fenntartotta, s mint ellenséges beál­lítottságú személy az irodalmi életben gócot képez.” Olyan gócot, amelyet ki kell iktatni, mivel a népi írókra, Veres Péterre, Féja Gézára, Tamási Áronra és másokra jelentős a befolyása, „mint tanácsadó és összekötő kapocs tudatos, visszahúzó erő a népies írók között”.188 Püski Sándor szerepét két irányból is meg lehet vizsgálni. Az államvédelem az egyik kulcsfigurának tekintette, aki szervezőmunkájával a legna­gyobb veszélyt és egyben a legnagyobb munkát is jelentette számukra. Püski sok esetben jól konspirált, a kulturális rendezvényeknek álcázott eseményeken izzott a légkör, rengetegen vettek részt rajtuk, érezhető volt a rendszerrel szembeni ellenállás hangulata, sok esetben éles kritikai vélemények is elhangzottak. Püski bűne volt az államvédelem szemében az is, hogy fenntartotta a folyamatos kapcsolatot az általuk szétforgácsolni, megosztani igyekezett népi írók és követőik között. Püski nem egy esetben jó érzékkel simította el a kialakult nézetkülönbségeket, ellentéteket, s csití­totta a felháborodott véleményeket. Az államvédelem törekvéseivel szemben, amely Püski mielőbbi kikapcsolására irányult, szemben állt a politikai vezetés halogató, a következményektől rettegő ál­láspontja. Hiába mutatott több esetben kérlelhetetlenséget néhány politikai vezető megnyilvánulása — például Kállai beszéde az írószövetség újjáalakuló kongresszusán —, döntő lépésre, erőszakos fellépésre nem tudták magukat elszánni. Aczél György bizalmas tárgyalásai, találkozói az írók meggyőzésére, semlegességük elérésére irá­nyultak. Jól példázza ezt a kettősséget az MSZMP PB 1960. június 21-ei ülésén elhangzott néhány hozzászólás is, amikor az adminisztratív osztály előterjesztésében a belső reakció elleni harc kérdéseit tárgyalták meg. 188 Ellenállók-dosszié. 1958. december 11. ÁBTL, 0-11803/2. 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom