Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete
A rendkívüli méretű felvonulás és az egyszerre történő letartóztatás megvilágította a Püskiéket sújtó eljárás hátterét is. A belügyesek valójában le akarták választani Püskiéket a népi írókról, mert „őrizetbe vételük egyeseknél bizonyos nyugtalanságot okozhat. [...] Ugyanakkor őrizetbe vételük és leleplezésük hozzájárul, hogy gyorsabban megszabaduljanak a reakciós, ellenséges befolyástól. Ezt elősegíti az a kialakult helyzet, hogy az úgynevezett »népies« írók jelentős része politikailag ma már szemben áll Püskiékkel, reakciós magatartását elítélik.” Ez utóbbi megállapítást néhány ügynökük jelentésére alapozták, de az kétségtelen volt, hogy az ilyen reprezentatív eljárás kellően megfélemlíti a nemzeti demokraták környezetét is. Maguk a kihallgatok sem titkolták, hogy a vádeljárás Püskiék ellen másról szól: „Mi jól tudjuk, hogy nem maguknak, hanem az íróbarátaiknak kellene itt ülniük, de őhozzájuk nem nyúlhatunk” - idézi Salamon Konrád Püski Sándor szavait a népi mozgalom 1947—1987 közötti történetét feldolgozó munkájában. Nem volt véletlennek nevezhető az a szándék sem, hogy a tárgyalás nyilvános, azaz inkább korlátozott nyilvánosságú legyen. Egy ilyen kirakatper és az ítélet kellő figyelmeztetést jelentett volna a bizonytalankodóknak. Az 1962. március, április, május során zajló kihallgatásokon rengeteg jegyzetet, leiratot készítettek Püskiékkel, akikben egyre inkább kialakult az a kép, hogy a kihallgatóik mindent tudnak róluk. Ez nem is volt csoda, hiszen a lakás- és telefonlehallgatások mellett Püskiék számtalan ismerőse, barátja is folyamatosan jelentett róluk, szinte minden lépésüket, megnyilatkozásukat ismerte az államvédelem. A történeti hűség kedvéért s a korszakról kialakítandó vélemény objektív megítéléséhez érdemes felsorakoztatni a nemzeti demokraták megfigyelésével foglalkoztatott vagy időnként erre a vonalra állított államvédelmis ügynökök listáját. A teljesség igénye és lehetősége nélkül Szőnyei Tamás Titkos írás című összefoglaló monográfiája, Tabajdi Gábornak és Ungváry Krisztiánnak a politikai rendőrség 1956 és 1990 közötti működéséről készített összefoglaló műve, valamint Ilkei Csaba és Rainer M. János kutatásai és publikációi alapján az eddig felfedett és megnevezett, illetve a még ismeretlen, ám a nemzeti demokratákról folyamatosan jelentők listája mennyiségében és minőségében is igen szerteágazó. A legtermékenyebb több ezer oldalas jelentésmennyiséget magukénak mondható ügynökök listájának élén kétségtelenül Kristó 168
