Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete
napról már részletes jelentést tudott így tenni az államvédelemnek), Pécsi Sándor színművész, Radnai Béla gyorsíró, az ország egyik legnagyobb magánképgyűjteményének a tulajdonosa, Korniss Dezső festő, Banovich Tamás filmrendező, Köpeczi Bócz István díszlet- és jelmeztervező, Molnár C. Pál festő, és sokukkal megjelent feleségük is. Tompáék kiterjedt társasági életet éltek, a belügyi jelentések szerint kb. 80 személlyel tartottak telefon-, harminccal pedig levelezési kapcsolatot, melyek között nyugati államokban élők is voltak. Tompa felesége jól menő kozmetikai szalont vezetett, mely szintén kiváló alkalmat teremtett információk kicserélésére, találkozók megszervezésére. A születésnapi rendezvény belügyi értékelése jól összefoglalta a találkozó lényegét: „Azoknak az íróknak és művészembereknek, akik ellenzéki módon viszonyultak és viszonyulnak még ma is a szocialista konszolidációhoz, igen aktív szerepet játszottak az ellenforradalmat előkészítő szellemi mozgalomban és az ellenforradalom alatt is - ez volt a legszélesebb és legjelentősebb megmozdulása az írószövetség feloszlatása óta. A vacsora előkészítése és lefolytatása beleillik abba a művelődéspolitikai és politikai vonalba, amely elsősorban is a népies írók irányításával mind erőteljesebben bontakozik ki: ismét összetömöríteni az 1954 óta a párttal szembeforduló irodalmi ellenzéki frontot, úgy beilleszkedni az irodalmi konszolidációba, hogy kisebb kompromisszumokkal az ellenzéki erők megőrizzék elveiket, függetlenségüket, egységes erőt szegezzenek szembe a párt mai irodalmi politikájának megvalósítására törő erők elszigetelésére.” A belügyi jelentések érzékeltették, hogy valami olyan történt Tompáéknál, amely veszélyes lehet a hatalomra. Az írói, értelmiségi összefogás következményeiről voltak már tapasztalataik Nagy Imre kapcsán a belügyeseknek, sejtették, hogy vannak olyan apropók, melyek ismét egységfrontba tömöríthetik a rendszerrel szemben állókat. Megtörésük azonban 1958-ban még nem lehetett napirenden, ellenük a megosztás és a megfélemlítés eszközeit használhatták csak. A jelentés a további feladatokat is ez irányban jelölte meg: „A népies íróknak ez az irodalmi és művészvilág ellenzéki részét tömörítő kezdeményezése veszélyes abból a szempontból, hogy erőket tömöríthet a párt művelődéspolitikájának és politikájának gátolására, közeljövőben várható belpolitikai események elleni fellépésekre. A külső és belső reakció manővereiből látható, hogy elsősorban is a kulturális élet hazai és nemzetközi 163
