Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete
A „Sátor” névvel jelentéseket készítő Lakatos Géza könyvelő, a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán dolgozó Dobrovolszky Gyula „Dévényi” fedőnévvel, a „Harmath András” néven nyilvántartott Sóvágó Gábor vagy a „Keleti” néven szereplő Kelemen Sándor, aki a Parasztszövetség nevében még az 1956. decemberi Memorandum aláírás-szervezői között is ott volt, szintén rendszeresen jelentettek a Püski körül szerveződő társaságról, a népi írók megnyilatkozásairól. Püski nemcsak kiváló könyvkiadó volt, szervezésből is jelesre vizsgázott. O volt a lelke az elkeseredés idején annak az ellenállásnak, amely 1957 tavaszától kibontakozott. A Petőfi Párt megszüntetése után az általa szervezett írószövetkezet tagjai, az alternatív könyvkiadó, a hivatalos kiadók pozícióit is gyengítették volna, s lehetőséget teremtettek egy kulturális szervezet keretein belüli politikai szervezkedésre is. 1962-es letartóztatása utáni kihallgatása során elmondta, az írószövetkezet szervezésével „azt a célt kívántuk elérni, hogy ha politikai pártként vagy szervezetként nincs lehetőségünk politikai koncepciónknak megfelelő politikai működést kifejteni, legalább - ha még kulturális szervezetben is - olyan szervezeti fórumot biztosítsunk magunknak, ahol ha laza, de mégis szervezeti formát alkotva fejthessünk ki politikai tevékenységet, és átmenthessük a velünk azonos politikai koncepciójú társainkat arra az időre, amikor újra alkalom nyílik politikai pártként fellépni”.181 Püski célja a szövetkezet megalakításával nem elsősorban üzleti vállalkozás, hanem politikai szervezkedés feltételeinek megteremtése volt. Az államvédelem a számtalan besúgói jelentésből idejekorán értesült persze erről a szándékról, s már 1957 tavaszán tervezték Püskiék letartóztatását, internálásukat. Erre végül nem került még sor, de szisztematikusan gyűjtötték ellenük az adatokat. 1958 májusában a BM II/5.e alosztályán javaslat született arról, hogy nyissanak dossziét „a »népies« írók körében tapasztalható ellenséges tevékenység felderítésére és elhárítására”. Emlékeztetnék rá, hogy a népi írókról szóló állásfoglalás tárgyalása és elfogadása időszakában történt mindez, tehát a belügyesek is úgy érezhették, hogy megnyílt előttük a lehetőség a nemzeti demokratákkal, a nemzeti erőkkel történő leszámolásra. Az államvédelem számára a nemzeti demokraták jelentették a párt irodalompolitikájával szemben álló, legsúlyo181 Zsigmond Gyula és társai-dosszié. ÁBTL, V-147275/2, 80-81; 103-104. 158
