Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A ius murmurandi évei

történt, nyilvánosan történt.”174 Illyés a támadások ellen csak a nyilvánosságot tartotta megfelelő védelemnek, s az egyenességet, a tisztességet. Régi barátságait, ismeretségeit soha nem tagadta meg, nem fordult szembe múltjával, azt vállalta és viselte.

Ugyanezt nem lehetett elmondani a másik oldalról. Az MSZMP KB Titkársága például 1962. október 15-ei ülésén úgy határozott, nem tartják helyesnek, hogy Illyés Gyula 60. születésnapja alkalmából kitüntetést kapjon, elegendőnek tartották, amennyiben Ilku Pál művelődési miniszter levélben üdvözöli. Mindamellett azt elfogadták, hogy műveiből ünnepi műsort tartsanak, s azt javasolták, hogy ezt a műsort a rádió és a televízió is közvetítse.175 Egyrészt tehát a kicsinyes hatalomfitogtatás, másrészt viszont a realitás, azaz az elzárás, a kirekesztés lehetetlensége elegyedett ebben a határozatban. Illyés és a hatalom viszonyára haláláig ez volt a jellemző.

Érdekességként említem meg, hogy Illyés köré barátai és tisztelői is sok olyan nimbuszt, legendát fontak, melyek távol álltak a valóságtól, mégis gyorsan elterjedtek, s közszájon forogtak. Ilyen volt például az a szóbeszéd, hogy „Illyés a kormány feje fölött átnyúl az olvasókhoz, és összekacsint velük”. Az iránta táplált ellenszenv űzöttségét odáig nagyították, hogy amennyiben ő egy versében azt írja, „Jó estét”, akkor ezt a pártközpontban már úgy magyarázzák, hogy azt akarta vele mondani: „Bealkonyult a kommunistáknak."

174 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1961-1972. Budapest, 1989, Szépirodalmi, 106.

175 MSZMP PB 1962. október 15-ei ülés jegyzőkönyve. MÓL 288. f. 8/280/1. ö. e.

152