Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
összefüggő politikai feladatokról szóló előterjesztésében már polgári radikális és nacionalista vagy nemzeti radikális csoportról szólt. „Az ellenzéki-ellenséges tevékenységen belül változatlanul két irányzat figyelhető meg: a polgári radikális csoportosulás és a nacionalista vagy nemzeti radikális irányzat”6 - fogalmazott a jelentés, majd egy lábjegyzetben hozzáfűzték, hogy a megnevezéseket célszerűségi okokból használják, s nem tekintik pontos elhatárolásnak. A polgári radikális csoportot jellemezve úgy fogalmaztak, hogy az „...szervezett, féllegális és illegális tevékenységet folytat. Elutasítja a létező szocializmus valameny- nyi formáját, az ún. »szovjet típusú« társadalmakat és az egypártrendszert, és ennek alternatívájaként valamiféle »pluralista demokrácia« megvalósítását tekinti stratégiai célnak. Képviselői taktikailag abból indulnak ki, hogy a tartósnak ígérkező gazdasági nehézségek előbb-utóbb Magyarországon is elégedetlenséget válthatnak ki, ami megnyithatja az utat ahhoz, hogy nyíltan színre lépjenek. Legfontosabb feladatként az erre való felkészülést, mindenekelőtt az ún. »második nyilvánosságnak« a megteremtését és folyamatos működtetését, valamint a »demokratikus ellenzék« programjának kidolgozását jelölték meg.” Nyilvánvalóvá válik az előterjesztők szándéka, ha az úgynevezett nemzeti radikális irányzat jellemzését is idézzük. „A nacionalista vagy nemzeti radikális irányzat voltaképpen laza írói csoportosulás, amelynek sajátos arculatát nem politikai programja adja meg - ilyennel valójában nem is rendelkezik -, hanem az, hogy a csoporthoz tartozók a határon túl élő magyarság sorsát minden más kérdés elé helyezik. Körvonalazatlan politikai helyzetértékelésük szerint az elmúlt évtizedek társadalmi változásai és az egyoldalúan »gazdaságcentrikus« politika a nemzeti, valamint a hagyományos erkölcsi értékek leépülését eredményezték; az 1956 óta folytatott politika a magyar társadalom erkölcsi széthullásához vezetett. A kormányzatot mindenekelőtt az ún. nemzeti sorskérdések elhanyagolása miatt marasztalják el; a határon túl élő magyarság helyzetében bekövetkezett rosszabbodás kapcsán pedig »bűnös nemtörődömséggel« vádolják a párt és a kormány politikáját. A szocializmus eszmerend6 Az MSZMP PB 1986. július 1-jei üléséről készült jegyzőkönyv. MÓL 288. f. 5/972. ö. e. 13
