Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A ius murmurandi évei
monográfiájában úgy véli, hogy Aczél figyelmeztette Illyést „ne menjen el, mert ő lesz Kállai előadásában a demonstrációs bűnbak”.156 A közgyűlésen Kállai nagyon durva, kioktató beszédet tartott. A nemzetiekre külön is kitért: „Őszintén szólva, mi már szeretnénk elfelejteni, hogy van »népi« írócsoport.”157 Kállai kemény hangon nyilatkozott azokról az írókról, akik visszautasították a Kádár-kormány közeledési szándékait, egyértelműen utalt Illyés viselkedésére: „Sokan hajlottak arra, hogy elvi engedményekkel »nyerjük meg őket«. Ez a felfogás helytelen volt. Mi egyetlen »engedményt« teszünk: feltárjuk előttük a valódi helyzetüket, az őszinte bírálattal igyekezünk segíteni nekik. A jövőben is ezt tesszük. Ezért az olyan műveiket, amelyekben megpróbálkoznak utóvédharcokba bocsátkozni vélt igazuk védelmében, nem engedjük a nyilvánosság elé. Kinek van erre szüksége?” Kállai Gyula konkrétan is megnevezett olyan irodalmi alkotást, amely az általa elmondott „próbálkozás” kategóriájába tartozott. Illyés tavasszal nyújtotta be a Magvető Kiadóhoz 120 versét, melyet a kiadó hosszasan visszatartott. Illyés, kérésére, még Révai Józsefnek is elküldte a verseket, remélve, hogy ezzel a megjelenést fel tudja gyorsítani. Csalódnia kellett. Király István látogatása után azt remélte a politikai vezetés, hogy Illyés valamilyen nyilatkozat vagy publikáció formájában kiáll a „rendszer” mellett, s mivel ez elmaradt, s Illyés továbbra is a hatalom gesztusaira várt, mielőtt maga lépett volna, ezért erőteljesebb retorziókat helyeztek kilátásba ellene. „A napokban olvastam Illyés Gyula 120 versét, amelyet kiadásra a Magvető Kiadóhoz küldött. Nem tudom, mi volt a kiadó véleménye e verseskötetről - mondta Kállai az írószövetség alakuló gyűlésén. Mindenki számára nyilvánvalóvá tette a politikai zsarolást, hiszen a kiadók szoros állami felügyelet alatt működtek. A Magvető Kiadó igazgatója, Béládi Miklós csak engedéllyel jelentethetett meg könyvet, s olyan fajsúlyú kérdésben, mint Illyés kötetének kiadása nem dönthetett a párt állásfoglalása nélkül, azaz a végső döntést Kállaiék hozták. - Ami engem illet, ha én volnék az igazgató, e kötetet nem adnám ki. Ezek a versek arról tanúskodnak, hogy írójuk, aki az ellenforradalom idején letette a maga obulusát - s mint ismeretes: nem mellettünk 156 Révész Sándor\ Aczél és korunk. Budapest, 1997, Sík, 111. 157 Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra. Budapest, 1962, Gondolat, 186. 138
