Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
ha valamilyen csoportot, platformot akarnának létrehozni, s ezért újabb retorziókat váltsanak ki maguk ellen Tamási Áron szívesen vállalt volna képviselői megbízatást is. Az MSZMP KB 1958. október 13-ai ülésén Kádár ezzel kapcsolatban a következőket jelentette be: „jelentkezett ez a Tamási Áron nevű író, és valami módon kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy szeretne közelebb jönni, bekapcsolódni, támogatni a Hazafias Népfrontot, és ha mérlegeljük, ő képviselői munkát is végezne. Azt hiszem, két percet rá kell szánni, hogy a PB gondolkozzon ezen. Én azért említem ezeket a csodabogarakat, mert azért mondjuk, mi szubjektiven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres meg még Szabó Pál nélkül is [...], de vagy sikerül nekünk a népfrontban megvalósítani kommunisták és nem kommunisták egységét alapvető nemzeti célkitűzéseinkben, és ez jó, ez gyorsítja a szocializmus fejlődését, és a kispolgárságot segíti arra felé, vagy nem, és akkor veszítünk megint erőt. Ezért érdemes az ilyen személyek kérdésén gondolkodni, mert én abban sem látok semmi borzasztót, ha 20 olyan félellenzéki van abban a parlamentben. Hát mi bajunk van nekünk abból? Beszélni sajnos nem mernek, mert ha mernének, akkor le lehetne leplezni a hibás nézeteiket, de már a szemrehányó pofájuk [sic!] figyelmeztet minket bizonyos dologra, afféle népi ellenőrzés és kontroll, hogy gondolkodjunk, mert mindegyik elbújt a pad alá.”133 Kádár megnyilvánulásából látható, hogy már 1958-ban úgy helyezték el a nemzeti erő képviselőit, mint akik a rendszer ellenzékeként, kontrolljaként működnek. Kádár persze a felől sem hagyott ugyanakkor kétséget, hogy ezeknek a személyeknek és erőknek is bármikor szembe kell nézniük a felelősségre vonással, mert mint mondotta „...lehetséges [...], hogy a közeljövőben le kell tartóztatni újra embereket, akik nem hallgatták meg a tanácsainkat, hogy rakják le a fegyvert, és még ma is motoszkálnak a sötétben. Nem fogja senki félreérteni, hogy ha valami író vagy újságíró, akkor szabad neki a népi hatalom ellen cselekedni.”134 133 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei. Szerk. Némethné Vágyi Karola. Budapest, 1997, Magyar Országos Levéltár, 555. 134 Uo. 570. 124
