Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
erők tulajdonképpen választ adtak az 1956-os nemzeti felkelésben, de a Kádárkorszak mindvégig nem tudta befogadni és feldolgozni azt. Ezért kapták későbbiekben is a nemzeti ellenállás, a nemzeti ellenzék gondolatai a „népi” megjelölést, minősítették törekvéseiket nacionalistának, sovinisztának, ellenségesnek. A kommunista mozgalom nem tudta értelmezni a patriotizmus fogalmát saját bezárkózó ideológiájában, s elutasította a nyitott s gyakorlatias nemzeti szemléletet. Veres Péter ezekkel a kérdésekkel szinte visszájára fordította az egész Állásfoglalás értelmezését, hiszen nem kevesebbet olvasott a párt és a hatalom fejére, minthogy nincs saját maga sem tisztában a nemzeti érzés, a patriotizmus tartalmával, azaz a kommunisták is kívülállóként, mintegy „felülről” kezelik a népet, hasonlóan - amint azt a népi fogalom tisztázásaként Veres megfogalmazta — a volt feudalista, kapitalista, polgári szemléletű felfogásokhoz. Nem véletlenül vonta felelősségre a pártideológusokat áttételesen Veres, amikor leírta, hogy „a szocialista haza polgárai sem lehetnek kozmopoliták, nem lehet nekik közömbös, hogy milyen és milyen lesz a - majd már szocialista - nemzet sorsa, jövője”. Tamási Áron Kállai Gyulának mint államminiszternek címezte válaszát, s abban ő is kitért az igaztalan nacionalista vádra. „Aki a más népek értékeit elismeri és becsüli, s aki küzd a népek közötti barátságért: az nem nevezhető nacionalistának. S nem válik azzá még akkor sem, ha az egyenjogúság alapján állva, harcol más népek elnyomó törekvései ellen, mint ahogyan én is tettem az erdélyi kisebbségi életben, vagy ha ellene van olyan belső politikai felfogásnak, amely más népek nacionalizmusa előtt az ország rovására meghajlik.”115 A nacionalizmus vádját tehát nem pusztán visszautasították a nemzeti demokraták, hanem megkísérelték annak tartalmát érthetővé és felhasználhatóvá tenni a hatalom számára. Illyés például olyan távlatos megfogalmazást alkalmaz, mely mind a mai napig tanulságos lehet szinte minden politikai irányzat számára. „Századunk legpusztítóbb szellemi vírusa a nacionalizmus. Ellenszere egyetlen van: egészséges nemzeti életű közösség. Ez akkor működik egészségesen, ha a korszak nagy igazsá115 Tamási Áron levele Kállai Gyula államminiszternek, az MSZMP Kulturális Bizottsága elnökének, 1958. június 17., 3. A levél egy példánya a szerző birtokában van. 111
