Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

véleményét róluk, népiekről, s azt a szándékot, hogy ez által karanténba zárják őket a kulturális és politikai közvélemény szemében. Ahogyan Veres Péter megjegyezte: „...a tanulmány vád-megállapításai inkább illenek az olyan volt kommunistákra, akik visszaestek a nacionalizmusba és a revizionizmusba, mint a népi írókra. Hiszen olyasmit bizonyít rájuk — értve a népi írókra —, ami az ő nem-marxista helyzetükből eredően természetes és magától érthető.”112 Azaz bele akarják kényszeríteni az Állás- foglalás szerkesztői az írókat abba a kommunista párton belüli hitvitába, melyhez semmi közük.

Majd fél évtizeddel később, 1962-ben, az Európai Iróközösség firenzei kongresz- szusán részt vevő Illyés Gyula ennek megfelelően foglalta össze Borbándi Gyulával beszélgetve az Állásfoglalás körüli konzultáció lényegét: „A népi írók egyébként megbocsáthatatlannak tartják az 1958-as nyári dokumentumot, amelyet sztálinista szellem sugallt, és ellenségeik valamennyi régi vádját felmelegítette. Tárgyalási és vitatkozási alapnak nem lehetett elfogadni. Ezért is maradt el az érdemi diszkusszió. Amit az érintettek mondhattak volna, annak nem volt és ma sincs megjelenési lehetősége. Amit az írók a forradalom előtt, alatt és után tettek, abból semmit sem vonnak vissza. Szerepük ismert és világos. Azt viszont ellenfeleik elfelejteni látszanak, hogy az indulatokra mérséklőén hatottak, a kilengéseket elítélték, és a felkelés tisztaságán őrködtek.”113 A hozzászólásokban szinte egyetlen szó sem esett a nemzeti erők felkelés alatti szerepéről, nem volt értelme elemezni a nemzeti demokratikus kibontakozásról vallott nézeteiket, felsorolni a konszolidáció érdekében tett lépéseiket.

112 Veres Péter hozzászólása a népiekről szóló Állásfoglalás-tervezethez, 1958. júniusaugusztus. Veres Péter Kállai Gyulának megküldött válaszát Huszár Tibor előbbiekben hivatkozott könyve idézi. Ugyanakkor Veres készített egy részletesebb, a nyilvánosság előtti hozzászólás céljából írott szöveget is. Ennek egy példánya, a kézírásos megjegyzéseket tartalmazó eredeti fogalmazvány a szerző birtokában van. Veres hozzászólását többször átírta, régebbi parasztpárti munkatársaival elolvastatta, végső formába öntése során elsősorban Matits Lajosra, volt titkárára támaszkodott. Az általam felsorakoztatott további, nem jelzett idézetek ebből az eredeti hozzászólásból származnak.

113 Borbándi Gyula: Négy nap Illyés Gyulával. Kortárs, 36/10 (1992), 15.

109