Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
hetvenes-nyolcvanas években jelentkeztek — s még inkább az azt megelőző időszak jelenségeivel kapcsolatosan. Erősen vitatható továbbá a Kádár-korszakkal szemben álló csoportok említett megnevezésének tartalma is. Ezek a megnevezések ugyanis az MSZMP Központi és Politikai Bizottságában születtek, és sajnos a közbeszéd ezt vette át, sőt Csizmadia könyve is ezt erősítette. Az ellenzék kifejezést először Kádár János az MSZMP KB 1979. november 1-jei ülésén használta, tartalmában e kifejezéssel megkülönböztetve az addig ellenségnek tekintett rendszerkritikusokat a szocializmus gazdasági és politikai megoldásait a jobbítás szándékával bírálóktól. A XII. kongresszus irányelveinek tárgyalása során tartott előadói beszédében így fogalmazott: „Ebben a helyzetben, amit érzékelhetünk és számon kell tartanunk, természetesen mozognak ellenséges és — most ezt a kifejezést is használom - ellenzéki elemek különböző formában. A mi rendszerünknek vannak ellenségei - azért csak legyünk tisztában ezzel. A szocialista rendszernek itt Magyarországon is vannak ellenségei.”3 Megemlítette, hogy „...van közöttük bizonyos fajta élénkülés, káröröm, károgás, vészharangkongatás, és hasonló”. Ennek kapcsán vetette fel, hogy „...ugyanígy bizonyos oxigén jutott bizonyos ellenzéki embereknek is, akik most virgoncabban ficánkolnak”. Majd Kádár tájékoztatta a Központi Bizottság tagjait a prágai perek elleni tiltakozásként elindított aláírásgyűjtési kampány részleteiről. Ismertetése szerint mintegy 250 aláíró szerepelt az aláíró íveken, ám „...a 250 ember között talán két kézen meg lehet számolni, vagy annyi sincs, akik a fennálló rendszer ellenségei. Van ezek között 200, vagy nem tudom hány ember, akik ellenzékben vannak, nem a rendszer ellenségei — ilyen kategória is létezik. Nem értenek egyet a politikai meg egyéb megoldásokkal, gazdasági megoldásokkal.” A Központi Bizottságban Kádár tehát úgy helyezte el az aláírási akcióban résztvevőket, mint akik elfogadják a szocializmus alapértékeit, csak bizonyos lépéseit helytelenítik, ellenzik. Nem ellenállók, hanem pusztán kritikusok. Csekélyke csoport, melyekkel szemben nem javasolta, hogy adminisztratív eszközökkel fellépjenek, mert ha beviszik őket pl. rendőrségi kihallgatásra, arról azonnal tudomást szereznek 3 Az MSZMP KB 1979. november 1-jei üléséről készült jegyzőkönyv, 53-60. MÓL 288. f. 4/165-166. ö. e.
