Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
7575 A kapcsolatok főbb állomásai modott új társadalom megtestesítőjének.” 348 A határozatot követően a párt ideológusai, Milovan Đilas és Edvard Kardelj igyekeztek ideológia ilag alátámasztani a jugoszláv álláspontot, és arra jutottak, hogy a szovjet rendszer nem szocialista, hanem bizonyos államkapitalista berendezkedésű, és ezért más államokkal szemben imperialista módon lép fel. 349 Augusztus folyamán tovább erősödött a Magyarország és a szocialista államok elleni propaganda-hadjárat. Augusztus 30-án a Borba közölte a Jugoszláv Külügyminisztérium jegyzékét. Ebben a belgrádi vezetés azt vetette a magyar „államférfiak” szemére, hogy hadjáratot folytatnak jugoszláv kormány és a jugoszláv nép ellen, ez pedig ellenkezik a barátsági szerződéssel. A jegyzékben350 az alábbiak miatt tiltakoztak: 1. a magyar vezetők – legfőképp Rákosi – felszólították a jugoszláv népet, hogy döntsék meg a Tito-rendszert; 2. Rákosi vezetésével becsmérelik a jugoszláv népet és a népfelszabadító háborút; 3. a magyar vezetés úgy állítja be Jugoszláviát, mint azt az országot, amely elszakadt az imperialistaellenes vonaltól, és valamiféle burzsoáállammá alakult; 4. a magyar sajtó elhallgatja továbbá a valós jugoszláv helyzetet. Egy szó sem esik például a zágrábi usztasa perről, amiben eddig igen sok a magyar szál, és az „biztos” érdekli a magyar közvéleményt; 351 348 Uo. 349 Juhász József: Volt egyszer.. . i. m. 131. 350 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK iratok 1945‒1964, 625/pol.res. 1948. 08. 30., Jugoszláv tiltakozó jegyzék, 5/e, 17. d. 351 Itt több mint valószínű, hogy a Božidar „Božo” Kavran és társai ellen 1948 augusztusában lefolytatott perről van szó. A jugoszláviai kommunista hatalomátvétel után az usztasa Független Horvát Állam (NDH) hívei főként Ausztriába emigráltak, és Keresztesek (Križari) néven csoportot alakítottak. Elszórtan szabotázstevékenységet végeztek a titói Jugoszláviában, ezen tevékenységének megszüntetése céljából az UDB megindította az Őrző Műveletet (Operacija Gvardijan). 1948 nyarán az usztasák azonban nagyobb szabású akciót terveztek, amelynek az Április 10. Akció (Akcija 10. travnja) nevet adták, így emlékezve az NDH kikiáltásának napjára, ennek a műveletnek a célja a titói rendszer megdöntése volt. Az UDB azonban leleplezte az akciót, és a keresztesek mind a tizennyolc különböző csoportját, összesen 96 embert letartóztattak, köztük a vezetőjüket, Božidar „Božo” Kavrant is, akit az 1948. augusztus végén megtartott perben három társával együtt kötél általi halálra ítéltek, amit végre is hajtottak. (Tokić, Mate Nikola: Croatian Radical Separatism and Diaspora Terrorism During the Cold War. Purdue University Press, West Lafayett, 2020, 23.) A magyar szál a történetben az, hogy az Április 10. Akció keretében Jugoszláviába több keresztes is Magyarország irányából jutott el. (Zdenko Radelić: Vodstvo ustaškog pokreta i križari 1945‒ 1948. Časopis za suvremenu povijest, 2001/1, 26.)
