Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
70 Kényszerpályák és külön utak 70 A kapcsolatok főbb állomásai Az első összecsapás a magyar–jugoszláv „fronton”: Miloš Moić halála A határozat után egy hónap sem telt el, és a magyarországi délszlávok által lakott kollégiumban történt gyilkosságot felhasználva a magyar vezetés közel járt ahhoz, hogy egy titoista pert kreáljon, azonban, mint látni fogjuk, ekkor még sem az idő, sem a (szovjet tanácsadók nélkül) összetákolt koncepció nem volt megfelelő. 1948. július 10-én, este fél 11-kor a Veres Pálné utcában található Tökölyánum egyik szobájában holtan találták Miloš Moić-ot, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége (MDDSZ) intézőbizottságának tagját.323 „A nyomozás szálai a jugoszláv követségre vezettek, s csakhamar bizonyítékok kerültek elő arra, hogy a gyilkosságot a jugoszláv követség egy tagja követte el, hogy így akadályozza meg azt, hogy az illető a magyar hatóságok előtt feltárja a jugoszláv követség bizalmas természetű és a barátságos viszonnyal nehezen összeegyeztethető működését. [...] Mi követeltük, hogy az illető követségi beosztott, ha jól emlékszem, [Živko–DDF] Boarovnak hívták, jelenjen meg a kihallgatáson, a budapesti rendőrségen.”324 Így emlékezett Rákosi az ügyre, majd hozzátette, „természetesen az ilyen esetek nem voltak alkalmasak arra, hogy a jugoszláv–magyar viszonyt javítsák”.325 A valóságban a gyilkosság lehetőséget adott a magyar vezetésnek, hogy az ügyet politikai gyilkosságként a magyar–jugoszláv viszony szempontjából felhasználják, a propaganda-hadjárat ezt követően nagyobb sebességbe kapcsolt, az ekkor megindult események később a Rajk-perben értek célt. A gyilkosság lehetőséget adott továbbá a magyar vezetésnek, hogy a határozatot el nem fogadó magyarországi délszlávokat rávegyék a JKP politikájának elítélésére, és nem utolsósorban deheroizálta az ellenállásukat is.326 Ahogy korábban is említettük, a jugoszláv kommunisták magyarországi elvtársaik számára példaképül szolgálták, személyesen Rákosi is követendőnek tartotta a belgrádi politikát, éppen ezért a Tájékoztató Irodában lejátszódó események hirtelen irányváltásra késztették a magyar vezért. A jugoszláv-barát politika így hibává vált, amit utólagosan kellett korrigálni , és viselni a fele lősséget érte Sztálin előtt. Rákosi azonban tapasztalt volt, nem szerette 323 A Moić-gyilkosság mindenre kiterjedő bemutatását ld. Zinner Tibor: „A nagy politikai affér” ... i. m. 191‒ 253. 324 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések... i. m. 657, szintén idézi Zinner Tibor: „A nagy politikai affér”... i. m. 195. 325 Uo. 326 Ripp Zoltán: Példaképből ellenség... i. m.
