Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
6363 A kapcsolatok főbb állomásai a Délszláv Demokratikus Szövetség képviselőjét, az este folyamán pedig több ezer fiatal vonult fáklyákkal Tito elé, akit „a világ ifjúságának tanítója ként üdvözöltek”.283 December 8-án a délelőtti csepeli Weiss Manfréd-gyár meglátogatását követően a Parlamentben aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Az aláírás után Dinnyés Lajos pohárköszöntőt mondott, a szerződést úgy értékelve, hogy „Tito marsall és Jugoszlávia népei nagylelkűen felénk nyújtották jobbjukat. A magyar nép hálával és mély lelkesedéssel ragadja meg ezt a baráti jobbot abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezzel a két nemzet összefogása kovácsolódik össze, és hogy a népi demokrácia útját járó nemzeteinket soha többé semmiféle reakciós belső vagy külső erő egymással szembe nem állíthatja.”284 Dinnyés háláját fejezte ki Titónak azokért a jogokért „amelyekben Tito marsall Jugoszláviája a vajdasági magyarságot részesíti.” Hozzátette, hogy „a jugoszláv kormány bölcs lenini‒ sztálini nemzeti politi kájának az eredménye a jogegyenlőség teljességének a biztosítása vajdasági testvéreink számára.”285 Tito Dinnyés beszédére válaszul a nemzeti ségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „mindenki, aki az igazi népi demokrácia elvét vallja, aki a nemzetiségi kérdés helyes, sztálini megoldásának az álláspontján áll, az a mi testvérünk, az a mi barátunk, legyen az magyar, cseh, lengyel, bárki más, mindegy.”286 A látogatást követően Szántó Zoltán a delegáció vonatával utazott vissza Belgrádba, az úton Tito a magyar hadsereg létszámáról érdeklődött, és úgy vélte, az messze elmarad a többi ország mögött a katonai kiadások terén. Szántó ebből arra következtetett, hogy a jugoszlávok fel fogják vetni a magyar hadsereg fejlesztésének kérdését.287 A jugoszláv delegáció látogatása egy Tito tiszte letére rendezett vadászattal végződött Kelebián, amely később a Rajk-per során új értelmet nyert. kapcsolatainak felderítése. A nyomozást 1955. február 24-én zárták le. 1965 áprilisában hunyt el Belgrádban, temetése április 6-án volt. A. Sajti Enikő: Egy jugoszláv kommunista karrierje a háború utáni Magyarországon. Rob Antal. In Egyén és közösség. Tanulmányok . Szerk.: Bárdi Nándor – Tóth Ágnes. Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2012, 277‒ 289 alapján). 283 Uo. 284 Uo. 285 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK iratok 1945‒1964. 4764/pol., 6. d. Szintén idézi A. Sajti Enikő: Magyarország és Jugoszlávia, 1944 ‒ 1947 ... i. m. 19. 286 Uo. 287 A. Sajti Enikő: Bűntudat és győztes fölény ... i. m. 6.
