Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Történelmi előzmények (1918–1945)
28 Kényszerpályák és külön utak 28 Történelmi előzmények (1918–1945) azonban a háború utánra halasztották.87 Az ekkor elfogadott, a második Jugoszlávia alapító okiratának tekinthető nyilatkozatban hangsúlyozták minden nemzet önrendelkezési – és így kiválási – jogát a születendő államból. A második pontban deklarálták az öt nemzet, hat tagállam elvén nyugvó föderáció tervét: „Hogy megvalósulhasson Jugoszlávia nemzeteinek szuverenitása, és hogy Jugoszlávia az összes nemzeteinek igazi hazájává válhasson, továbbá hogy soha többé ne válhasson valamely hegemonista klikk birtokává, Jugoszlávia föderatív elven fog kiépülni, amely föderatív elv biztosítani fogja a szerbek, horvátok, szlovének, macedónok és crnagoraiak, vagyis Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Crna Gora és Bosznia-Hercegovina nemzeteinek teljes egyenjogúságát.”88 Az AVNOJ ülésszaka egybeesett a teheráni konferenciával (november 28.–december 1.), ahol a nagyhatalmak döntöttek arról, hogy a partizán erőket fogják a továbbiakban támogatni. A jugoszláv vezetés tudatosan választhatta az időpontot, hogy ezzel is kifejezzék a nagyhatalmak előtt: ők döntenek a saját jövőjükről. Korábban sokáig nem volt egyértelmű, hogy a Tito vezette partizánok vagy a Dragoljub „Draža” Mihailović vezette monarchista csetnikek nyerik-e el a szövetségesek támogatását. Amíg a partizánok aktívan harcoltak a megszálló erők ellen, és ezzel motiválták saját egységeiket, addig a csetnikek gyakran taktikáztak és kivártak, a tétlenségre ítélt osztagok pedig szétszéledtek vagy átálltak a partizánok, esetleg a Nedićkormány89 oldalára. 90 A partizánoknak volt egyedül az egész országra kiter jedő szervezeti hálójuk, továbbá ők voltak a legszervezettebbek, de sikerük kulcsa volt az is, hogy a csetnikekkel ellentétben mozgalmuk szocialista aspektusából fakadóan megoldást kínáltak a szociális feszültségekre. Ráadásul a JKP egy többnemzetiségű erő volt, mely elviekben felette állt az etnikai kérdéseknek.91 A partizánháború természetéből következett az aki nincs velünk, az ellenünk van politikai viselkedésforma jugoszláv megfe lelője, amit a délszláv szakirodalom erdei pszichózisnak nevez. 92 A háború végén, illetve a háborút követően a politikai ellenfelek megsemmisítése 87 Juhász József: Királyságból a szocialista föderációba ... i. m. 23. A király a világháború alatt Görögországba, majd Egyiptomba és Angliába menekült, ahova a kormány is követte. 88 Uo. 89 Milan Nedić (1878. szeptember 2.–1946. február 4.), a német megszállás idején, 1941. augusztus–1944. október között a szerb bábkormányt vezette 90 Juhász József: Volt egyszer.. . i. m. 96. 91 Uo. 92‒94. 92 A. Sajti Enikő: A magyarok elleni partizán megtorlás a Délvidéken: a történetírás eredményei és kérdőjelei. In Impériumváltás a Vajdaságban (1944). Szerk.: Biernacki Karol ‒ Fodor István. Szeged-Zenta, Csongrád Megyei Levéltár‒ Zentai Történelmi Levéltár, 2010, 18.
