Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Történelmi előzmények (1918–1945)
24 Kényszerpályák és külön utak 24 Történelmi előzmények (1918–1945) 1926-ban, a mohácsi csata 400. évfordulóján Horthy Miklós kormányzó beszédet mondott az emlékhelyen, amely egyértelműen a délszláv állam irányába történő nyitásként értelmezhető: „Attól a jó baráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb, sajnos mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés.”65 Mind a magyar, mind a nemzetközi sajtó beszámolt a beszédről, és szinte azonnal elemzés tárgyává váltak a kormányzó kijelentései, illetve a mögöttük meghúzódó magyar külpolitikai motivációk. Ugyan a jugoszláv‒ magyar közeledésről már többször tárgyaltak a két ország politikusai 1924‒ 1925 folyamán Genfben, az esetleges közeledés az államok között csak Horthy beszédét követően vált nyilvánossá. Az elképzeléseket korábban az olasz diktátor, Benito Mussolini is támogatta, azonban 1925‒ 1926-ban Albánia lényegében olasz védnökség alá került, amely miatt az olasz‒ jugoszláv viszony ismét feszültté vált, így Budapest döntéshelyzetbe került, amely szerint vagy Belgráddal, vagy Rómával fűzi szorosabbra a kapcsolatait, Magyarország pedig az olasz‒ magyar viszonyt tartotta fontosabbnak. 66 Az 1930-as évek derekán a magyar‒ jugoszláv kapcsolatokat egy újabb szerencsétlen esemény befolyásolta, a marseille-i merénylet. I. (Karađorđević) Sándor 1929. január 6-án feloszlatta a parlamentet, királyi diktatúrát hozott létre, és a Szerb‒ Horvát ‒ Szlovén Királyságot Jugoszláv Királyságra nevezte át. Döntésével a sokszínű ország etnikai problémáira szeretett volna megoldást nyújtani, létre akarta hozni az egységes jugoszláv nemzetet. A különböző nacionalista csoportok azonban a szerb hegemón törekvéseket látták kibontakozni Sándor politikájában, és 1934. október 9-én Marseille-ben merényletet hajtottak végre ellene, amelybe a mellette ülő francia külügyminiszter, Louis Barthou is belehalt. A merénylet szálai Magyarországig (és Olaszországig) vezettek, Franciaország és Jugoszlávia népszövetségi vizsgálatot sürgetett. A vádak szerint a horvát nacionalista mozgalom (usztasa) tagjait Magyarországon, Jankapusztán képezték ki a merénylet előtt, ezért, bár Olaszország is támogatta az usztasa mozgalmat, mégis Magyarország került a célkeresztbe.67 Az ügyben Gömbös Gyula 65 Vizi László Tamás: „Hiszem és remélem, hogy... hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés”: Horthy Miklós mohácsi beszéde és a szerb orientáció alternatívája a magyar külpolitikában. In Közép-európai közlemények (6), 4, 2013, 11. 66 Fülöp–Sipos: Magyarország külpolitikája... i. m. 146. 67 Pálvölgyi Balázs: Az állam felelősségének nyomában. A marseille-i merénylet (1934) jogi dimenzióinak értelmezése a magyar kormány számára készült egykorú tanulmányokban.
