Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Bevezetés
2121 Bevezetés két okból kifolyólag is nehéz feladat, egyrészt az iratok mennyisége és kutathatósága, másrészt azok tartalma miatt. Egyrészt az operatív nyilvántartás archiválása nem levéltárosi logika szerint történt. Másrészt a korszakunkban keletkezett (állambiztonsági) iratok egy része az évek során elveszett, selejtezésre került, megsemmisült. A kutatás során számos olyan aktával találkoztunk, amelyek oldalszámozása nem folytonos, esetenként pedig a jelentések, feljegyzések olyan dokumentumokra hivatkoztak, amelyeknek bár meg kellene lenniük, hiányoztak a levéltárból. Természetesen a források jellegéből fakadóan számos olyan irat létezhet, amelyet a magyar szervek tartanak vissza akár a mai napig, azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy sajnálatos módon számos irat talán már sosem lesz kutatható. Az időben legelső, forrással alátámasztható, a magyar‒ jugoszláv kapcsolatokat érintő iratmegsem misítés az 1953‒ 1954. január közötti időszakban történt Belgrádban, amikor is Kárpáti Tibor, a HM IV. Csoportfőnökségének telepített ügynöke elégette a titkos és szigorúan titkos anyagokat a követségen.57 A követ kező, témánkat is érintő iratmegsemmisítés/irateltüntetés – amelyről információval rendelkezünk – 1956 novemberében történhetett, erről Dáni János rendőrezredes beszámolójából szerezhetünk tudomást, akinek Mátyás László ezredes utasítására fontos operatív iratokat kellett volna megsemmisítenie.58 Az iratok egy részét a belügyminisztérium páncél termébe sikerült mentenie, azonban az elbeszélése szerint a Piros László volt belügyminiszter páncélszekrényében található iratok – többek között a jugoszláv vonatkozású operatív anyagok – eltűntek.59 A rendszerváltás zűrzavaros évei sem kedveztek az állambiztonsági iratok fennmaradásának, a mai napig számos legenda kering nagyméretű iratmegsemmisítésekről, illetve az állambiztonsági iratok eltün(tet)éséről.60 Igaz, hogy a ’90-es évek elején elsősorban az „aktuálisabb”, tehát a ’80-as években keletkezett iratok állhattak a megsemmisítés célkeresztjében, azonban sejthető, hogy számos, a Rákosi-korszakban keletkezett irat is eltűnt. 57 Az esetről részletesen beszámolunk a Diplomáciai kapcsolatok a mélyponton c. fejezetben. 58 Baráth Magdolna: Iratkezelés és selejtezések. In A Szakértői Bizottság jelentése ( Kenedijelentés), 2007‒ 2008 . A Bizottság vezetője Kenedi János. 2008, 130. online: https://mek. oszk.hu/08400/08450/08450.pdf 59 Uo. 60 A „totális” iratmegsemmisítés mítoszát Kenedi János bővebben ismerteti a Szakértői Bizottság jelentésének Bevezetőjében. Kenedi János: Bevezető. In A Szakértői Bizottság jelentése... i. m. 4 ‒ 18, különösen 14 ‒ 18.
