Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A zágrábi kémper története és Urbán Aranka szerepe
191191 A zágrábi kémper története és Urbán Aranka szerepe azonban senkit nem találtak. A periratokban olvashatunk továbbá arról, hogy Mrđenović-ot is ugyanaz a Garai Tibor százados tartotta, aki Urbán Arankát. Nježić-ről a per irataiból derül ki, hogy nem tudta eljuttatni a szük séges információkat a magyar szerveknek, illetve az esetlegesen eljuttatott adatok szinte semmilyen hasznos információt nem tartalmaztak. Ezt a vád annak tudta be, hogy „Nježić a hírszerző tevékenységekben ügyetlen volt, és nem tudott senkit sem beszervezni”. 896 A per második napján, március 27-én Anton Kopić-ot hallgatták meg. A tanúvallomásában beszámolt arról, hogy őt a jugoszláv parasztok egyik útja alkalmával megverték, mert emigráns sajtót terjesztett. A bíró cinikus megjegyzése a veréssel kapcsolatban jól példázza, hogy az egész per általunk ismert része milyen hangnemben zajlott le: „Hát hol van akkor a nemzetnek az elégedetlensége, amely arra vár, hogy maga felszabadítsa?”897 Kopić beszámolt továbbá arról is, hogy Magyarországra szökése után, miután letartóztatták, egy konspiratív lakásban élt, ahol a jugoszláv emigránsok vezetői keresték fel, és gyakran ők adtak számára feladatot. Budapesten több kihallgatást is Žarko Ljubojev folyatott le, továbbá szó esett Gojko Trbović-ról és Milutin Velimirről, 898 akik Kopić jugoszláviai útja után negatívan értékelték az általa megszerzett információk minőségét. 899 A fentiek részletes megjelenését a perben értékelhetjük úgy, mint egy kvázi vádirat az emigránsok ellen, amivel őket is a bűnösök padjára ültették. A harmadik napon, március 28-án főként jugoszláv polgári személyeket, falusi parasztokat hallgattak ki tanúként, akik részt vettek az ügynökök elfogásában. Ezután a főügyész záróbeszéde következett, melyből részleteket már az előbbiekben idéztünk. Hajrović szerint a per bizonyította a vádlottak bűnösségét, azt, hogy Mrđenović és Kopić a magyar államvé delem ügynökei voltak, és az ÁVH kiképezte őket, hogy Jugoszlávia ellen végezzenek kémtevékenységet. Ők három alkalommal jártak feladattal a délszláv államban. Bizonyította a per továbbá, hogy Nježić 1949. május 4. és 1950. január 1. között a magyar hírszerző szervek részére adatokat gyűjtött, a két polgári személy, Hatvalic és Drača pedig bújtatták az ügynö köket úgy, hogy tudták, hogy a magyar államvédelemnek dolgoznak. 900 896 Uo. 270. 897 Uo. 272. 898 A három személy a magyarországi jugoszláv emigráció kollektív vezetőségét alkotta 1949. június 8. és 1950. május 13‒ 14. között. Vukman Péter: „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen”... i. m. 271. 899 ÁBTL 3.2.5. O-8-004. 276. 900 Uo. 283.
