Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
141141 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban A magyar követség iránt érzett ellenszenvet a jugoszlávok néhány esetben elég sajátságos módon fejezték ki. Jól mutatja ezt az az 1949. június 17-ei eset, amikor délután öt órakor Börzsei János altiszt a követség kertjében a Politika 1944. december 28-ai számába csomagolt 2X5 db töltényt talált. A Politika adott számában egyébként Budapest ostromáról számoltak be, és a magyar‒ német csapatok kettévágásáról. A következő évben a követségi dolgozók szerint az épület elleni „támadások” mindennaposak lettek, a helyi gyerekek kövekkel dobálták az épületet, illetve a gépjárműveket, és folyamatosan hívogatták telefonon a dolgozókat, trágár szavakat kiabálva a telefonba, mi több, „egy alkalommal gépkocsiból több egyén szállt ki, és Rákosielvtársat (sic!) és az ügyvivőt trágár szavakkal illették, és már több ízben kiáltottak be ilyen szavakat a követségre.” 657 A budapesti jugoszláv követség 1949 nyarán a magyar külügyminisztériumnak szerbül kezdte küldeni a jelentéseket, a korábban alkalmazott francia nyelv helyett. Válaszul július 19-én azt közölte a külügyminisztérium a belgrádi magyar követtel, hogy ezen túl a jugoszláv külügyminisztériumnak intézett jegyzékeket a francia helyett magyar nyelven nyújtsák át, így nehezítve meg egymás munkáját. 658 Diplomáciai kapcsolatok a mélyponton Ahogy korábban részletesen bemutattuk, a Rajk-pert követően a két állam kölcsönösen kiutasította a követségi dolgozók nagy részét a területéről, így a belgrádi követségen szeptember 27. után csak Keresztes Sándor követ, Gamz Oszkárné tisztviselőnő és Radnai György sofőr maradtak. 659 A követet a magyar külügyminisztérium táviratban biztosította, hogy ebben a nehéz időszakban minden segítséget meg fognak számára adni, 660 azonban Keresztes Sándort visszarendelték Budapestre, aki a követséget 1949. december 12-én hagyta el. Az 1950–1951-es év követségi munkáját nehéz rekonstruálni, ugyanis a Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának vonatkozó dossziéiban egy-két jelentéktelen kivételtől eltekintve nem maradtak fent iratok. Egyetlen kapaszkodót találtunk kutatásunk során, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, egy 1954-es iratban az szerepel, hogy „a titkos és a szigorúan titkos minősítéssel ellátott 657 ÁBTL 3.2.5. O-8-046-1 Belgrádi magyar követség, 1950. 10. 14., 34. 658 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 7226/biz. – 1949, 9. doboz. 659 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 10 281/biz. – 1949, 9. doboz. 660 Uo.
