Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
118 Kényszerpályák és külön utak 118 A kapcsolatok főbb állomásai szolgálata alól, és Belgrádba helyezték.548 Október 27-én reggel érkezett meg Belgrádba, és a legnagyobb előzékenységet tapasztalta a jugoszlávok részéről. Smodlanka protokollfőnöknél október 28-án tett látogatást, ahol pozitívnak értékelte a fogadást. Mivel Koča Popović549 külügyi államtitkár nem tartózkodott Belgrádban, Aleš Bebler, a helyettese fogadta október 29-én. A látogatásról írt jelentésben a követ azt írta, hogy Bebler szerint „a múltban úgy a mi [magyarok ‒ DDF] , mint az ő részükről történtek nem kívánatos cselekedetek, amin keresztül a viszony egyre romlott”. Ezzel szemben most a viszony javítása volt a cél. Kurimszky megjegyezte, hogy őt pont ezért küldték, és Bebler is kijelentette, hogy ők is ilyen irányú feladatokat szabtak ki a budapesti követüknek, Dalibor Soldatić-nak, aki november 24-én adta át megbízólevelét Dobi Istvánnak.550 November 3-án maga Popović is fogadta Kurimszkyt, és szintén a jó szomszédi viszony mellett foglalt állást. Tito november 4-ei találkozójuk alkalmával kiemelte, milyen fontos a jó kapcsolatok kialakítása a két ország között, és úgy vélte, ezen kell a jövőben dolgozniuk. A megbízólevél átadásáról fényképes cikket közölt a Borba és a Politika az első oldalon, amit azért is fontos megemlí teni, mert a bolgár követ is aznap adta át a megbízólevelét, de erről csak egy rövid közleményt adtak ki. A két ország kapcsolatának rendezésében a később bemutatásra kerülő, 1953 szeptemberében megkötött, határincidenseket rendező egyezmény további fontos lépés volt, azonban nem jelentette azt, hogy ne történtek volna egymás terültét sértő esetek. Az ilyen jellegű ügyek kezelésében azonban már megmutatkoztak a javuló viszony jelei, amelyre jó példa az 1953. február 19-én végrehajtott kényszerleszállás Belovár (Bjelovar , ma Horvátország) mellett. A magyar külügyminisztérium 19-én egy szóbeli jegyzékben arról érdeklődött Belgrádtól, hogy tudnak-e valamit egy MIG-15 típusú magyar gépről, ami valószínűleg műszerhiba miatt hadifogolytáborokban politikai munkatárs volt. 1945-től a Politikai Rendészeti Osztályon dolgozott, majd 1945. decembertől rendőrkapitány Rákospalotán. Tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, az MDP-nek és az MSZMP-nek is. 1950. augusztusban lett a BM Közrendészeti Főosztály vezetője vezérőrnagyi rendfokozatban. 1952. márciusban lett tiranai nagykövet. (http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4891&catid=74%3Ak&Itemid=67&lang=hu (utoljára letöltve: 2015. 04. 06.). 548 Vukman Péter: A brit külügyminisztérium Magyarország szerepéről a szovjet–jugoszláv konfliktusban (1948 – 1953). In Múltunk, 2010/2, 256. 549 Konstantin „Koča” Popović (1908. március 14.–1992. október 20.) 1945–1953 között Jugoszlávia vezérkari főnöke, majd 1953‒ 1965 között külügyminisztere. 550 MNL OL XIX -J-4-a – Belgrád 00219/szig.titk. – 1953, 14. doboz, illetve Vukman Péter: „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen” ... i. m. 183.
