Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Lépéshátrány
97 Lépéshátrány A pártállam belsőhatalmi erőviszonyai ekkor az ún. pluralizmus keret rendszerét engedték meg, ami lényegét tekintve még csak a párton kívül kibontakozó társadalmi gyakorlat (szerveződés) eltűrését jelentette. Grósz Károly politikai célkitűzése – Kádár jelentős árnyékában – nem lehetett több, mint hogy e jelenség szocializmuson belüli intézményi feltételeinek kialakítását kézben tartsa. A nemzetközi fejlemények és a gazdasági helyzet gyors változása hatására azonban egyenes arányban csökkent Grósz esélye arra, hogy ezt a sajátos berendezkedési modellt megva lósíthassa. Eközben a pártonkívüli ellenzékhez sokkal közelebb álló, a többpártrendszer tényleges bevezetésével azonos állásponton lévő vagy arra helyezkedő, újonnan a vezet ésbe kerülők Grósszal szembeni súlya növekedni kezdett. A pártértekezletet követő politikai munk ában egy ideig még nem került sor a vezetésen belül konfrontációra. Nehéz elképzelni viszont, hogy Grósz Károly ezzel ne számolt volna. Azt gondolom, hogy azt hitte, képes a helyzetet uralni. Valós zínűleg tévedett. A folyamatok alakulásában közrejátszhatott az értelmezési kérdések zavaros helyzete. Az erre alapozó technika a pártvezetéstől nem volt idegen gyakorlat korábban sem, hiszen a sokszor ellentmondásos állásfoglalás és határozatszövegek magyarázatának előjoga a mindenkori pártvezetésé volt. Ennek megfelelő alapot jelentett – a helyzet kezelésére mégsem volt alkalmas – a pártértekezlet állásfoglalásának a politikai viszonyokra vonatkozó része,184 ami lényegében egy ellentmondásos gondolati torzó lett. Szinte tényleg csakis arra volt alkalmas, hogy magyarázni kelljen, mit jelent, mi a tartalma. Az 1988-as pártértekezlet állásfoglalása a történelmi és valóságos társadalmi helyzetet figyelmen kívül hagyó politikai vonal öröksége volt. A többpárti viszonyok kialakulása egyebek mellett azonban éppen ennek a retrográd álláspontnak köszönhetően nem sokkal később már a szocialista többpártrendszer versus nem szocialista többpártrendszer viszonylatban fogalmazódott meg. Mindössze fél éven belül −1988−1989 fordulóján – a Lásd: https://dfk-online.sze.hu/images/J%C3%81P/2009/3/Smuk.pdf (utolsó letöltés: 2020. 12. 08.) 184 „A néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának feltétele és eszköze a párt vezető szerepére épülő szocialista pluralizmus. Ez teremt lehetőséget a különböző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá formálására.” A pártértekezlet állásfoglalását közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ... i. m. 1988, 261.
