Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
21 Bevezetés kezdtek végrehajtani, a hatalom korábbi egzisztálási feltételeit már nem voltak képes ek megőrizni. A politikai vezetés a rövid ’89-es tavasz során (pártszerű működést gyakorló) ellenzéki politikai szervezetekkel pártközi tárgyalásokat kezdeményezett. F ő célkitűzésük kezdetben az volt, hogy választások megtartása nélkül osszák meg a hatalomgyakorlást, a kormányba, a kormányzóhatalomba bevonva egyes politikai szervezeteket. E szándék (engedmény) mögött ’56 és talán 1947−1949 történelmi előzményei, mint egyfajta hatalommentési protokoll jelentek meg. Fontos szempont, hogy 1989 tavaszán nem jellemezte a politikai vezetést a szocia lizmusról – mint perspektíváról, hatalmi keretrendszerről − való lemondás (a szocializmusnak az alkotmányból való elhagyása). Csak lépésről lépésre és a párton belüli politikai küzdelmek kibontakozása következtében lépett át a kommunista vezetés a „Rubiconon”, és kényszerült az 1945-ös történelmi viszonyokat tudomásul venni, mint tárgyalási alapot. ’89 hosszú második felében a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások (NKA) különleges hatalmi helyzetet teremtettek, az átalakuló politikai erőviszonyokban a szocializmus, mint történelmi perspektíva, egyértelműen megkérdőjeleződött, majd az év őszére elvettetett. 1956-ban, a hatalmi keretekkel kapcsolatban az új kádári vezetés köreiben eleinte még jelen volt olyan elgondolás is, amely egyfajta többpártrendszerű berendezkedést körvonalazott. Azonban A Magyar Népköztársaság politikai struktú rája című feljegyzésben változatlan alapállást jelentett, hogy az ország a szocializmust építi, vezető ereje a hatalmon lévő munkásosztály politikai vezető ereje az MSZMP, „[...] amely együttműködik más pártokkal. A többpárt-rendszer nem az 1945-ös alapon alakul ki, amikor arról volt szó, hogy melyik osztály kerül uralomra. Akkor pártversengés volt, a demokratikus fejlődés útjáról volt szó: polgári, vagy népi demokrácia legyen-e? 2./ Most a többpárt-rendszer a népi demokrácia talaján alakul ki éspedig többpárt-rendszer a szocializmus építésére. 3./ Ez tehát valamennyi párt számára közös politikai platformot képez, lényegében azt, hogy valamennyi párt a szocializmus építésének programja alapján áll. Tehát nem pártversengés, hanem a közös platform, a politikai együttműködés jellemzi a pártokat [...].”4 Politikai stratégia szintjén az 1956-ot követően elvetett 4 MNL OL (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) M-KS 288. f. 5. cs. 9. ő.e. Jegyzőkönyv az MSZMP PB üléséről, 1957. február 26. Benne: Feljegyzés a Magyar Népköztársaság politikai struktúrájáról. 1956. december 15.
