Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - Botorkálás hazai pályán
209 Botorkálás hazai pályán minőségében, immáron az új párt színeiben. Ezt követően fogadták el a Történelmi utunk című összefoglaló dokumentumot és a Programnyilatkozatot. 25 tagú elnökséget választottak, amelynek tagja lett Pozsgay Imre, Németh Miklós és Horn Gyula. Grósz visszaemlékesében a kongresszuson bekövetkező szakadással kapcsolatban arra utalt, hogy annak a konfliktusnak, ami 1989 nyarán bekövetkezett, már 1988 nyarán megvoltak a gyökerei a pártban. Érdemben 1989 tavaszára erősödött meg vele szemben pártellenzéke. „Júniusban már láttam, hogy nincs eszköz a kezemben, amellyel ezt a folyamatot meg tudnám változtatni.” 470 Úgy értékelte, hogy két nagy politikai hibát követett el. Az egyiket abban jelölte meg, hogy bár tudta, nincs realitása az egység fenntartásának, mégis annak szorgalmazásával lépett fel. Helyette a különválás programját kellett volna választania, vélekedett. A másik hibát úgy határozta meg, hogy az MSZMP, a Munkáspárttá váló párt újjászervezésének késve álltak neki. Ezt azonban azért tette, mert nyomon kívánta követni a tőle idegen MSZP arculatának kialakulását. Egy hónapig várt, míg kialakult a véglegesnek tekinthető álláspontja, vagyis, hogy új pártot kell szervezni. Ha belépett volna az MSZP-be, az egy revizionista program és erő támogatása lett volna részéről. A legnagyobb revizionistának Pozsgay Imrét tartotta, aki mellé beállt Németh Miklós és Horn Gyula. 471 A politikai revizi onizmus minősítése Grósz Károly részéről érthető, ugyanakkor különösen Németh Miklós nem valószínű, hogy durva sértésként élte volna meg e minősítést, különösen, ha a következő gondolatát olvassuk: „Nem voltunk reformkommunisták. Egyrészt mert évek óta tudtuk, hogy a »reálisan létező szocializmus« doktrínája nem megreformálható, másrészt azért, mert 1989 tavaszára éppen olyan pozícióba kerültünk, hogy ennek nyílt deklarálására is erőt éreztünk.” 472 Az MSZP státusza nem volt egyértelmű, politikai súlya pedig nem volt elődjéhez mérhető. A kormány jelentősége ebben a helyzetben megnőtt, a politikai élet központi szereplője lett, önálló kezdeményezésekkel fordult az ellenzéki szervezetekhez.473 A kongresszus utáni számos nyilatkozat 470 Bokor i. m. 1995, 46. 471 Uo. 47. 472 Oplatka i. m. 2014, 262. 473 A rendszerváltás forgatókönyve. Kerekasztal-tárgyalások 1989-ben. 5. kötet. Szerk. Ripp Zoltán – Ripp Erzsébet – Elbert Márta – Révész Béla. Budapest, Új Mandátum, 2000. 7.
