Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
19 Bevezetés Kutatómunkám során én ezzel a megk özelítéssel vizsgált am a döntéseket, háttéranyagokat, elképzeléseket, javaslatokat. A legtöbb rendszer működésében megfigyelhetők rendszerváltozás ok, amelyeket (rendszer-) korrekció val vagy rendszerváltoztatás sal (tudatos megfontolás alapján tett lépés) idéz elő (legtöbb esetben) a döntéshozó hatalom. A politikai döntésekben és azok végrehajtásában a változta tások célját jobban, míg a mögöttük rejlő valódi szándékot, mozgatóru gókat kevésbé ismerhetjük fel. Ebben az értelemben azok sokkal inkább a döntések előkészítésében, a politikai konzultációkban és vitákban érthetők meg leginkább. Általános értelmű megállapítás, hogy azok a dolgok, amelyek maguktól, vagy ön magukban képesek fejlődni az elvárá soknak megfelelően, nem igényelnek beavatkozást. A pártállam alrendszereit érintő intézkedéseket (rendszerváltoztatásokat/rendszerkorrekciókat ) mindig reformként, annak értelmezve valósították meg. Egy eszmerendszerbe illeszthető, illeszkedő intézkedés esetében a reform nem okoz ideológiai értelemben feszültséget, problémát, lévén a meghatározó alapokat nem érinti − a rendszer önazonos marad. Azonban bármely markáns ideológiai meghatározottság ú rendszer esetében fontos körülmény, hogy egy változtatással milyen értékeket , elemeket fogad be (pl.: piacgazdálkodás ) vagy éppen zár ki a rendszerből (pl.: bolsevizmus ) − az önazonosság kérdése az alapokat érinti. A hidegháború antagonizmus a két pólus − Washington és Moszkva − között döntően ideológiai alapon osztotta fel a világot. A kapitalizmus és a kommunizmus viszonylatában a teoretikusok szerint létezik az átmenet, azonban az elmélet szerinti sorrendiséget a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji történések nem tudták igazolni, inkább megcáfolták azt. A szocialista országok között a magyar pártállami vezetés olyan folyamatok kibontakozásának irányába mozdult el, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azok a képviselt ideológia elméleti kereteibe nem illeszkedtek. A vezetés olyan eszközökhöz és megoldásokhoz folyamodott, amelyek feloldhatatlan elméleti-ideológiai ellentmondásokat eredményeztek (revizionizmus ). A kommunizmus legfontosabb célja, hogy küldetése érdekében megragadja a hatalmat. A bolsevizmus gyakorlatában a hatalom megszerzése és/vagy megtartása érdekében egy adott hátrányos helyzetben (titkoltan átmenetileg) különböző „engedmények” taktikai alapon adhatóak. Az ideológiailag a helyzetre igazított magyarázatot a párt megfogalmazza és
