Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
14 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban Bevezetés megvalósítás egyes fontosabb folyamatait mutatom be a vezető pártállam i politikai intézményekre vonatkozóan. A pártállam hatalmi-politikai struktúrájának belső hatalmi viszonyai szinte kizárólagos hangsúlyt kapnak a könyvben, az ellenzék szerepére, a belpolitikai és nemzetközi történésekre ebben a munkában csak mérsékelten lehettem tekintettel. Úgy vélem, hogy a könyvben tárgyalt téma mélységével azonban világosabb hátteret adhat nemcsak a rendszerváltás, a pártállam, hanem a kommunista párt történetéhez is. A kommunista diktatúra „reformokkal” próbálkozva kísérletet tett a politikai intézményrendszer átalakítására, a hatalmi szerkezet módosítására. Ezt a magyarországi szocializmus rendszerkorrekciójának, modellváltási kísérletének tekinthetjük. Ezek a reformok, vagyis a rendszer önmagát megváltoztató lépései eredményeként módosult a hatalmi szerkezet, ezáltal a hatalom gyakorlásának módja. A modellváltási kísérlethez, a demokratikus szocializmus érvényre juttatásához azonban olyan mértékben kellett módosítani a rendszer „alkotmányos” alapjait − a szocializmus normatívájának kiiktatásával −, hogy egy lényegében polgári parlamentáris rendszer is elérhetővé vált. Egészen 1989-ig a pártállam működésének egyik alapvető jellemzője volt, hogy a pártban meghozott döntéseket lényegében végrehajtotta a kormány, törvénybe iktatta az Elnöki Tanács, az Országgyűlés. Ez a folyamat persze kellően cizellált volt, de a lényeg, hogy a politikai döntés mindig a párt vonalán született meg. Azért jelentős a Grósz- és az azt követő Németh-kormány, valamint az Országgyűlés működése, mert ez a gyakorlat megváltozott. A pártállam utolsó éveire a hatalom számára egyértelművé vált, hogy többek között az államcsőd elkerülése nem lehetséges az addig képviselt ideológia politikai-hatalmi érvényének fenntartása mellett. A pártállami berendezkedésben azonban a kommunista párt alapvetően ideologikus jogcímen gyakorolta „alkotmányosan” rögzített egyeduralmát. A fennálló politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedés ideológiai alapú meghatározottsága (korlátoltsága) révén, a gazdaság területén olyan akadályokba ütközött, amelyek előrevetítették, hogy amennyiben a politikai viszonyokban nem következik be érdemi változás, úgy az egész rendszer léte kérdőjeleződik meg. A rendszer politikai vezetése csak egy bizonyos pontig törekedhetett korrekciók keretein belül maradni. Az eredeti célkitűzés kezdetben a szocializmus alapján álló, plurális − ezáltal a hatalom szempontjából demokratikusabbnak vélt – modellváltás volt. Továbbra is minden politikai erőnek,
