Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Korszak(asz)határ
134 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 2. Pártvonal, kettős hatalom 1988. november végén a kormány az Országgyűlés támogatásával az alkotmány és a politikai intézményrendszer reformja kapcsán akkor negyven éve először tárgyalt politikai napirendi pontot.282 Az MSZMP vezetése, bár látta a politikai változás kikerülhetetlenségét, mégis egy lassúbb, átmeneti szakaszt tervezett beiktatni a hatalom koalíciós jellegű megosztásán keresztül. Fejti György összehívott egy megbeszélést 1989. január 2-án, Kulcsár Kálmán értékelése szerint lényegében már az átmenet lehetséges módjainak kidolgozására.283 A későbbi események ismeretében feltehető, hogy az 1988. december 15-i KB és az 1989. január 2-i megbeszélés között – tehát 1988 végén vagy még korábban is284 – a legfelsőbb hatalmi szinten már nemcsak modellváltásban, hanem egy számukra kedvezőtlen forgatókönyv érvényesülése esetében bekövetkező rendszerváltásban is gondolkodtak, vagy legalábbis lehetőségként számoltak vele. Az Országgyűlés 1988. november 24-i ülésnapja tehát nagy jelentőségű változásokat hozott mind vezető állami tisztségek, mind pedig a politikai program tekintetében. Grósz Károly még miniszterelnök-főtitkárként érkezett az ülésre, de csak pártfőtitkárként távozott. Az Országgyűlés és a kommunista parlamenti frakció (MSZMP Országgyűlési képviselőcsoport) felértékelődő szerepére korábbi részekben kitértünk. Azt azonban ott nem tárgyaltuk, hogy 1988. október elején megüresedett öt listás hely. Akkor a HNF OT elnöksége által benyújtott javaslat indítványozta többek 282 A rendszerváltozás államszervezeti... i. m. 2016, 30. 283 Kulcsár i. m. 1994, 121. 284 „[...] 1989 tavaszáig az MSZMP vezetésének nem voltak egyértelmű, véglegesnek mondható elképzelései arról: milyennek képzeli a politikai átalakítás végcélját. Kimondva–kimondatlanul a párt vezetése 1989. februárig abban a meggyőződésben élt, hogy a pluralizmus a történelmi közeljövőben nem jelenthet többet, mint maximum egy egypártrendszer keretein belül kialakítandó, valamiféle korporatív névleges hatalommegosztást. 1989 első néhány hónapjának kül- és belpolitikai eseményei azonban arra kényszerítették a párt vezetését, hogy az eddigieknél egyértelműbb választ adjon [...]” Lásd: Kalmár Melinda: Modellváltástól a rendszerváltásig: az MSZMP taktikájának metamorfózisa a demokratikus átmenetben. In: Alkotmányos forradalom: tanulmányok. A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben. 7. kötet. Főszerk. Bozóki András. Szerk. Elbert Márta [et al.]. Budapest, Főnix, 2000, 285.
