Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Kormányzópárt
120 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 2. Pártvonal, kettős hatalom vezetés, a működés új módozatai még nem álltak össze működőképes egésszé. Továbbra is hatottak bizonyos gyakorlati törvényszerűségek, amelyeket csak még mélyebbre ható változtatások kal lehetett felszámolni. Az MSZMP küszöbön álló átalakítása azt a célt szolgálta, hogy politizáló-köz életi szerepet tudjon a későbbiek folyamán betölteni, mint egy politikai párt. A pártértekezletet követően a politikai intézményrendszerben a korábbi időszakhoz hasonlítva valóban lényegi változások indultak meg. A vezetés elkezdte kialakítani egy plurális politikai játéktér határait. A társadalmi feszültségek csillapítása érdekében történő nyitás azonban hamarosan sokkal inkább nyomásként nehezedett a többpártrendszer intézményesítésével kapcsolatban. A plurális viszonyok kialakítása érdekében tett intézkedésekre a politikai intézményrendszer, pontosabban a kormányzati rendszerrel együtt járó lépésként került sor. Az átalakítás kísérletének meghatározó feltétele volt Grósz Károly személye és kettős hatalma. Az MSZMP kormányzópárti minőségét kezdte bevezetni a politikai életbe és a köztudatba. A politikai hatalom súlypontját igyekezetek a kormányra helyezni. Ezzel egyidejűleg − a parlamentáris játékszabályok bevezetése érdekében −, mivel elvi síkon a kormány elsősorban az Országgyűlésnek felelős, az MSZMP parlamenti politikai szerepe is felértékelődött. Új módszereket kellett kidolgozni a megváltozó politikai-hatalmi viszony rendszerben. Az MSZMP számára nagy kihívást jelentett elhagyni, levetkőzni az állampárt i attitűd öket . Az átalakítás folyamatában az Országgyűlés szerepe egyértelműen magában hordozta, hogy ott a plurális viszonyok között az MSZMP-n kívül előbb-utóbb más politikai szerveződések, szervezetek is egyre komolyabb működésre lesznek képesek. A folyamat ütemét, dinamikáját természetesen befolyásolta a miniszterelnök-főtitkár akarata, akinek kezében a legnagyobb mértékű intézményesült hatalom összpontosult. Azonban a szintén kiterjedt és nagy hatalommal rendelkező pártapparátus és egyes retrográd kommunista csoportok komoly akadályokat támaszthattak volna az intézkedésekkel szemben. Meglátásom alapján ennek megakadályozása érdekében folytatta főtitkárként Grósz azt, amit kormányfőként elkezdett: vagyis a politikai intézményrendszer átalakítását a pártban, a központi vezető szervekben és az apparátusban.
