Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Előszóféle a könyvhöz
11 de azt már csak a saját katonai szervezetük ellen: lefegyverezték és meg is szüntették a munkásőrséget. Grósz Károly alakja ennek a dolgozatnak a központi figurája. Lehetett volna más is, így például Pozsgay Imre vagy Németh Miklós. A szerzőt azonban éppen Grósz Károly érdekelte. Mi ért? Alighanem azért, mert Grósz nézeteiben lehetett ábrázolni elsősorban a párton belül megnyilvánuló bizonytalanságot. Az eltökéltséget a szocializmus megvédése mellett, ugyanakkor a párt reformját, és mindezt egy személyben. Riba András idézi Grósz szembesülését a maga kudarcával: „Én a szerepemet a párt újjászervezésében és megszilárdításában láttam [...] azt hittem, van rá remény [...] Úgy véltem, hogy először is egy szellemi rendet kellene csinálni – nem szervezeti rendet, szervezeti renddel itt nem volt baj – a párttagsággal megvitatva új programot kidolgozni. Komolyan gondoltam, hogy meg tudjuk csinálni.” Nem lehet kétséges, hogy Grósz komolyan gondolta. Volt benne annyi naivitás és kényszerérzés, hogy ezt elhiggyük neki. Hol reformpolitikusként nyilatkozott meg, hol a munkásőrség nagygyűlésén azt akarta elhitetni mindenkivel, hogy itt vannak erők, amelyek vissza akarják hozni a Horthy-rendszert, és velük szemben akár fegyveres harcot is kell kezdeményezni. Új programot még esetleg össze lehetett volna hozni, de annak sikere sem lett volna elég a rendszer megvédésére, hiszen programja minden pártnak volt, és haldokoltak. Ahogy telt-múlt az idő, rohamosan bomlott a kommunisták pártja. Csak az volt már a kérdés, kinek hisznek, melyik pártot fogadják el az emberek a programoktól függetlenül? Végül a versengő három párt közül elsőként az MDF, másodiknak az SZDSZ futott be, az MSZMP változott néven /MSZP/ is csak harmadik lett a versenyben. Grósz Károly ebben a folyamatban egyszer csak érezte, hogy elfogyott az az erő, amellyel indult, így amit akart, nem tudta keresztül vinni. Sorsában a maga pártjának a sorsa válik láthatóvá, még abban is, amikor évek után az akkorra már átváltozott pártja sem kommunista, sem szocialista nem volt, csak egy igyekvő, korrupt kapitalista párt Európa perifériáján. BÍRÓ ZOLTÁN Előszó
