M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
168 Sorsok és horizontok 2. Közös sors tűzharcot vívnak egymással, s az egyik csoport, szabályos alaki rendezésben sortüzet ad le a másikra. Ebben az esetben a sortűz a fegyveres harc része, s mint ilyen mellőzi a legfontosabb ismérvet, a megtorlás motívumát. Nem beszélve arról, hogy az ilyen eseményeket sem összeszámolni, sem rendszerbe foglalni nem lehet. Ezért lett a sortűzfogalom legfontosabb ismérve a fegyveres-fegyvertelen szembenállás ténye. Tény az is, hogy ilyen események nemcsak vidéken történtek meg, hanem Budapesten is. Gondoljunk csak a Parlament előtti sortűzre vagy a Szófia utcánál történtekre. 1956 eseménytörténete szempontjából a sortüzek kérdése önmagában is fontos. Azt a kérdést is fel kell tenni, hogy tényanyagra támaszkodva lehet-e valamiféle törvényszerűséget felfedezni, vagy valóban az a helyzet, hogy az ország több mint hatvan helységében, több mint hatvan parancsnok egymástól függetlenül ugyanarra döntésre jutott, különböző időpontban és történeti helyzetben. Nem vitatva azt, hogy a felsőbb parancsnokok szájából többször elhangzott a „cselekedjék saját belátása szerint” kitétel, kérdés, valóban megállja-e a helyét az a feltételezés, hogy a parancsnok saját belátása szerint cselekedett-e, amikor a tüzet vezényelte. Az elvégzett kutatások alapján mi arra a végeredményre jutottunk, hogy a sortüzek történetében van néhány rendező elv. Feltűnő egyezés például az, hogy néhány, általunk elemzett kivételtől eltekintve, más-más volt a sortüzek célja 1956. október 23-a és október 25-e között, mint 26-a és 28-a között. Míg az első két napon főleg objektumvédő és tömegoszlató sortüzek voltak, addig a második két napon az elrettentés és a bosszú dominált. Az első két napon néhány kivételtől eltekintve a sortűz nem járt halálos áldozattal, a második időszakban megnőtt a halált hozó sortüzek száma. A harmadik időszakban, az október 28-i politikai döntés után október 29-én már csak két sortűz dördült el, ezek közül is az egyiket egy, az ideológiától elvakult parancsnok adatta le. 29 Az is feltűnő volt, hogy ahol a tüzet ávósok vagy határőrök adták le, a kilőtt sortűz általában halálos áldozatot követelt. Október 26-án például Zalaegerszegen folyamatosan tüntetett a tömeg. Az érvényben lévő hatásköri lista alapján a honvédség és az Államvédelmi Hatóság vezetői megállapodtak abban, hogy tűzparancsot csak a párttitkár adhat ki. Délután két órakor a városban megkezdődött a rabszabadítás. Először a megyei börtönből engedték ki a rabokat, majd a megyei főosztály épületéből is. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az ÁVH mint testület már védekezésképtelen volt. Délután hat órakor a tömeg a pártbizottság székháza előtt tüntetett. Az épületet a párt helyi vezetői, államvédelmista nyomozók és az Államvédelmi Hatóság vezetői védték. A párt titkára először csak fenyegetett, 29 A parancsnok a jelentéseiben leírta, hogy a halálos sortüzet a tüntető kulákok ellen nevelő célzattal adatta le, s ez jótékonyan hatott a falu népére. A 16. közepesharckocsi-ezred (Szabadszállás) jelentése . HL 56-os gyűjtemény, 4. ő. e.
